Magyarországnak szüksége van egy zöld, rendszerkritikus erőre

„Végül megalakítottuk az LMP-t. Túl sok naivitás, túl sok kiforratlanság, túl sok bátortalanság volt bennem is. Későn vettem észre például, hogy a meghaladni kívánt »kultúrjobb-kultúrbal« megosztottság ott húzódik közöttünk. Büszke vagyok viszont arra, hogy az első pillanattól kezdve kínosan ügyeltünk rá: kerek, őszinte válaszokat adjunk az ország előtt álló problémákra – akkor is, ha nem biztos, hogy igazunk van. Büszke vagyok arra, hogy miközben abban az időben az agyonsztárolt valóságmagyarázók rendületlenül azt harsogták: képtelenség egy új pártnak megjelennie a politikai térképen, mi a rendszerváltás óta elsőként, mindenféle választási előzmény nélküli újoncként, rácáfoltunk a bölcselkedőkre és bekerültünk az Országgyűlésbe!

S büszke vagyok arra is, hogy négy évvel később, egy frakciószakadás után, amikor már mindenki eltemetett bennünket, iszonyatos ellenszélben meg tudtuk őrizni a parlamenti jelenlétünket. Búbánatvölgyben indult a történet: nomen est omen. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy számomra megérte ez a tíz év. Az idő majd eldönti. Abban viszont biztos vagyok, hogy Magyarországnak -éppúgy, mint tíz évvel ezelőtt- szüksége van egy zöld, rendszerkritikus erőre, amelyik kilép a XX. század kulturális lövészárkaiból és határozottan képviseli: a tőke soha nem előzheti az embert, a természetet!”