Egy erdélyi magyarnak akkor is illik, ajánlott, javallott elsajátítania lehetőségei és képességei szerint a legjobban az állam nyelvét, ha tömbmagyar vidéken éli le élete legnagyobb részét.
„Ellenben egy erdélyi magyarnak akkor is illik, ajánlott, javallott elsajátítania lehetőségei és képességei szerint a legjobban az állam nyelvét, ha tömbmagyar vidéken éli le élete legnagyobb részét. Ez ugyanis elsősorban az ő – és nem az állam, az önkormányzat vagy a szomszéd – érdeke. Persze tudjuk, hogy az állam és döntéshozói évtizedeken keresztül halogatták a szükséges oktatáspolitikai lépéseket, és nem próbálták hozzásegíteni a nemzeti kisebbségek tagjait ahhoz, hogy könnyebben megtanuljanak románul.
Sőt sokak nemzetárulást kiáltottak annak az igénynek a hallatán, hogy a kisebbségi diákok tanulhassák idegen nyelvként a románt. Szerencsére a mai elemistáknak, ősztől pedig az ötödikeseknek már sajátos tanterv és tankönyv alapján oktatják az állam nyelvét, így ők a hasonló incidensek esetén remélhetőleg csípőből, az anyanyelvén lerendezik a hasonló provokátorokat. Mert úgy illik.”