Ferenc pápának ki kell javítania a zavart és tévedést

„Sokan úgy értelmezzük, hogy bár az Amoris Laetitia (és különösen annak 8. fejezete, amely a rendezetlen együttélések témájával foglalkozik) olyan, homályos kijelentéseket tartalmaz, amelyek nyitottak a heterodox értelmezések számára, ugyanakkor még ezek a kijelentések is (csakúgy, mint az Amoris Laetitia egésze) a Tanítóhivatal korábbi tanításával teljesen összhangban is értelmezhetők. Így tehát nem az Amoris Laetitia, hanem az egyes püspökök és püspöki konferenciák által adott értelmezések azok, amelyek tévesek és ellentmondóak bizonyos pontjaikban. Egyetért ezzel? Ha igen, miért javasolja a pápa formális korrekcióját, ezeknek a püspököknek és püspöki konferenciáknak a formális korrekciója helyett?

A tény, hogy bizonyos szakaszok az Amoris Laetitiában utat engedtek zavaros és ellentmondó értelmezéseknek, önmagában is nehézséget jelent. Vannak szakaszok, amik valójában kérdésessé teszik az Egyház bizonyos tanításait, és ezért az Egyház tanításának ellentmondó értelmezéseit eredményezték az Oltáriszentség, a házasság szentsége, és az olyan cselekedetek kapcsán, amelyek belső természetüknél fogva bűnösek, és emiatt sohasem jóváhagyhatók. Mivel a péteri hivatal felelősséggel tartozik azért, hogy a katolikus hitet a teljességében tanítsa, és így fenntartsa a püspökök és valamennyi hívő egységét, a római pápa felelőssége kijavítani a zavart és tévedést. Ez az, amiért a dubia vagy kérdések tiszteletteljesen Ferenc pápának voltak címezve, segítségül a számára abban, hogy végrehajtsa a nehéz feladatát. Ilyen segítséget nyújtani a Szentatyának a bíborosok kollégiumának legfőbb feladata.

A The Wanderer-ben megjelent legújabb interjújában azt állította, hogy »a Szentatyának kötelessége lenne válaszolni« a korrekció egy lehetséges formális deklarációjára. Pontosan mit ért ezalatt? Számít arra, hogy a dubia bíborosok mellett más püspökök és bíborosok is nyíltan aláírnak majd egy ilyen deklarációt?

Mivel a formális korrekció a katolikus hitnek egy alapvető tanításával vagy alapvető tanításaival foglalkozna, megkövetelné a pápától, hogy teljesítse a nemes kötelességét: tanítani, amit a katolikus egyház mindig is tanított és gyakorolt. Nem tudom megmondani, hogy más püspökök és bíborosok mit tennének. A formális korrekciót illetően nem azok száma a fontos, akik a korrekciót megteszik, hanem magának a korrekciónak az igazsága.”