Egyedül

„Kevesen emlékeznek már rá, de 2015-ben a magállamok és az általuk függésben tartott tagállamok képviselői Magyarországot is a frontállamok közé kívánták sorolni, tőlünk is átvenni, nem »ideletelepíteni« akartak. Ez viszont olyan szintű aljasság és inkorrektség volt, amire magyar miniszterelnök csak akkor bólinthatott volna rá, ha a kizárólag idegen érdekeket képviselő baloldal adja. Történelmileg viszont úgy alakult, hogy a baloldal közelében sincs a hatalomnak – Angela Merkel őszinte sajnálatára.

Amennyiben elfogadjuk, hogy Magyarország frontállam, tehát a déli határsávot áttörő tömegek nálunk érték el Európa külső határát, akkor – kapaszkodjanak meg! – a kvótarendelkezések hatálya valóban ideiglenes marad. Letelik a másfél év, és ott maradunk a dublini főszabályokkal, mely szerint innentől az összes bevándorló a mi problémánk. Illetve csak azok, akik nem mentek át a leválogatási eljáráson, miután elérték Németországot és ott hasznosnak bizonyulnak. Azok maradhatnak ott, a maradékot meg vegye vissza Orbán, ahogyan ezzel a kezdeti időszakban rendre meg is próbálkoztak a rendkívül szolidáris nyugati elvtársak.

Mert ez volt az eredeti terv.

Csak sajnos Orbán nem teljesen hülye – Merkel asszony őszinte sajnálatára – nekiállt kerítést építeni, önállóan határt védeni, majd elegánsan felmutatta a középső ujját a mageurópának. Se frontország, se befogadóország, se semmi nem leszünk addig, ameddig az Unió el nem kezdi védeni a határait. Ha az megtörténik, akkor leülhetünk újra beszélgetni szolidaritásról, felelősségről, bizalomról, közös cselekvésről.

Ha meg nem, akkor már inkább itt állunk majd egyedül, faszfejekkel körülvéve.”