Veni, vidi, vonat

„A túllihegett előjátéknak banális és kínos, aktus nélküli vége lett. Ingrid Grässle, a delegáció vezetőjének sajtótájékoztatója legalább olyan vérizgalmas volt, mint egy orrszőrvágó használati útmutatója, minden bizonnyal roppant cikinek érezte, hogy felültek a kisvonat körüli nagy sivalkodásnak, és a pokolba kívánta azokat, akik megvezették. Az ellenzék pedig azóta is csalódottan méltatlankodik, hogy a delegáció nem neki hitt, hanem a szemének.

Nehéz, szomorú idők jönnek. No nem az országnak, hanem a jobboldali sajtónak. Hozzászoktunk, hogy a magyar politikai élet izgalmas. Nemrégiben még azt hittük, a választások közeledtével egyre jobban fölpörögnek az események, és nem győzünk majd válogatni a bombasztikusnál bombasztikusabb témákban.

Ehhez képest az ellenzék egy kisvasúton döcög oda-vissza egy 5,7 kilométeres távon, és a KGB szellemi örökségén alapuló szemfényvesztő maszlagokat biflázza. Unalom lengi be a szerkesztőséget vagy a dolgozószobánkat. Egyre többet ásítozunk. A szavazók is belealszanak.”