Putyin a célkeresztben

„Az oroszbarát vezetés elvesztésével és azzal, hogy Ukrajna NATO-tagsága már 2008-ban, a szervezet bukaresti ülésén szóba került, Oroszország azzal nézett szembe, hogy fekete-tengeri flottájának bázisa, Szevasztopol hamarosan NATO tengerészeti bázis lesz. Ekkor határozta el a Krím többségében orosz lakossága, hogy népszavazással Oroszországhoz csatlakozik. Ukrajna történelmileg bizonytalan területének orosz nyelvű keleti lakói is – főleg az ukrán nyelv kizárólagos használatát előíró nyelvtörvény hatására – az új kijevi vezetéstől való függetlenedés útját választották. Mindez egyelőre feloldhatatlan konfliktust okozott a NATO és Oroszország között.

A NATO az orosz inváziótól félő keleti partnerek megnyugtatására évente rendez hadgyakorlatokat az orosz határ közelében, s ezeknek országonként eltérő, de igen elegáns nevük van: Tavaszi vihar, Lángoló kard, Nyári pajzs, Platina sas, Őrző szablya, Gyors szigony. Legutoljára júliusban rendeztek 25 ezer katonával hadgyakorlatot Bulgáriában, Szablyaőrző elnevezéssel, bár talán ez az ország az, amely a legkevésbé fél egy orosz támadástól. Az orosz invázióval való riogatás – hadgyakorlatoktól függetlenül – napi témája az euroatlanti sajtónak, minden esetben kiemelve Putyin diktátori hajlamait.

A nyugati sajtó Putyin-utálata azonban nem az ukrán konfliktussal kezdődött, hanem másfél évtizeddel korábbi időkre nyúlik vissza. Putyin elődjének, Jelcinnek igen jó sajtója volt, nem utolsósorban azért, mert az ország átalakítását teljes egészében olyan radikális reformerek kezébe tette le, mint Jegor Tyimurovics Gajdar és Anatolij Csubajsz, akik amerikai segítséggel (Jeffrey David Sachs és a Harvard-fiúk áldásos közreműködésével) rövid idő alatt olyan helyzetet teremtettek, hogy az orosz természeti kincsek jelentős része néhány – haveri – oligarcha kezébe került. Ekkor gazdagodott meg hirtelen Borisz Berezovszkij, Roman Abramovics, Vlagyimir Guszinszkij, de a közülük legismertebb, Mihail Hodorkovszkij is, aki 300 millió dollárért megvette Oroszország legnagyobb olajvállalatát, a Jukoszt, ami rövidesen már 27 milliárd dollárt ért, és évi 3 milliárd dollár hasznot hozott. Hogy hogyan lehet egy Komszomol-aktivistának egyszerre csak 300 millió dollárja, arról részletesebb felvilágosítást ad Yehezkel Laing a Jerusalem Postban és George Robinson a The New York Jewish Weekben.”