„Nem, nem, soha! Nem népszavazunk, eb ura fakó meg Soros! Ez a magyar virtus! Arra pedig nagy szükség van, a kormányfő bemondta a rádióban péntek reggel, hogy itt az idő »a falusi világban föllelhető mélymagyar energiákat mozgósítani«. Maga Kósa Lajos fog mozgósítani, úgyhogy a siker garantált. A mélymagyar mozgósítás az általa irányított Modern Városok Program célja. Kár azon szőrözni, hogy akkor miért nem Modern Falvaknak hívják – hát azért, mert az az ütődött EU erre ad pénzt, ez a mániájuk, mint a görbület nélküli uborka vagy a mák nélküli bejgli.
A miniszterelnök nagylelkűségét is mutatja, hogy noha a mélymagyar energiák falun szunnyadnak, mégis beveszi a buliba a városokat is. Így aztán nyamvadt városiként is felbuzoghatnak bennem a mélymagyar indulatok: nem szavazok! Konzultálok, csuhaj!
Mert világos: népszavazni rossz (fuj, büdös, köpd ki, Pistike!), nemzetikonzultálni viszont jó. Ez onnan is látszik, hogy utóbbi nemzeti, előbbi meg csak népi. Akár a népbiztosok és a népi demokrácia, és az is milyen volt! Én is nemzet akarok lenni (talán most beférek), és nem nép. A »nép« az olyan snassz, pórias, hogy ne mondjam, bunkó, társadalmilag panelproli, bugris, vagy ha paraszt, akkor a szó lesajnáló értelmében. A »nemzet« viszont emelkedett fogalom, étosza van, ezért vagyunk nemzetállam, nemzetkormánnyal és nemzetkormányfővel (rövidebben nemzetfővel), nemzeti trafikokkal és konzultációkkal.”