Miénk az ország, tiéd a hatalom és a dicstelenség

„A hatalom, az más. Az egyelőre nem lesz a miénk, hiába van benne az alaptörvény nevű izében, hogy a közhatalom forrása a nép. Ez jelenleg nem tud valósággá válni még iróniával sem. Ez legyen Orbán Viktor munkavállaló (és a hozzá hasonlóan kötelességszegő ellenzékének) a felelőssége. Annyit viszont tudnia kell, hogy a hatalomgyakorlás minőségi mércéje nem a hatalmon maradás. Mindaz, amit jelenleg művel, roppant dicstelen szerepet jelöl ki számára, mind az elszalasztott esélyeket, mind az okozott károkat illetően. Ugyanis minden képzeletbeli probléma megoldása elveszi a lehetőséget egy valóságostól. Másrészt viszont a virtuális harcoknak is ugyanaz a következménye, mint az igaziaknak: frusztráció, szorongás, gyógyíthatatlan sebek. Továbbá olyan végletekig fokozott egzaltáltság, izgalmi állapot, amelyben nem lehet örülni, megnyugodni, arra figyelni, ami körülvesz. Ez a büntetése azoknak, akik a NÖR-rel nyertesnek hiszik magukat. A non-stop végveszély. Hogy minden következő bagatell megmérettetés a sorsfordító ütközet, amelyen az ország jövője eldől. Pedig dehogy van itt végveszély, dehogy van. Az ország annyira nincs végveszélyben, hogy a NÖR-t is simán túl fogja élni. Hogy mi is? Az más kérdés.”