Hiába állna elő valaki a legtökéletesebb reformmal, a tanárok fele akkor is hőbörögne

„Mi az oka annak, hogy az oktatás ennyire megkövült? Sok helyen egy mai óra nem sokban különbözik egy negyven évvel ezelőttitől: a tanár áll a katedrán, és darálja a megtaníthatatlan mennyiségű tananyagot. 

Én már az 1800-as évek végén írt cikkekben is olvastam olyat, hogy túl sok a tananyag, amit csökkenteni kellene, a magyar oktatás nem modern.

120 év kevés volt ezt a problémát megoldani?

A magyar oktatási rendszer intézményközpontú. A gyerek alkalmazkodik az in­­tézményhez, és nem fordítva. Személyesen is szenvedek például a reggel 8 órás kezdéstől. Pszichológusok, orvosok már kimutatták, hogy a kamasz gyerekeknek ez maga a pokol. Mégsem merül fel, hogy, mondjuk, 9-kor vagy 10-kor kezdődjön a tanítás. A szülő azt kérdezné ugyanis, akkor mikor megy sportolni meg különórára a gyerek. Ez is egy probléma: a gyerek az iskolában sem sportolni, sem zenét tanulni nem tud. Ezért a szülő másik helyre viszi a gyerekét, sportegyesületbe, zeneiskolába. De a zeneiskolának nem lehet azt mondani, hogy csak 5-re megy a gyerek, mert 4-ig tart a tanítás a 10 órás iskolakezdés miatt. Ha gyerekközpontú lenne az oktatás, egy osztályba nem járhatna húsz gyereknél több. Lennének mentorok, akikhez a gyerekek a saját gondjaikkal fordulhatnának. Ha valaki valóban komolyan szeretne gyerekközpontú iskolát csinálni, akkor helyzetbe kell hoznia az igazgatókat. Igazgató pedig csak a legjobbakból, a legkreatívabbakból válhatna, mert rajta múlik minden.

Az államosítás óta már nem.

Nálunk a Radnótiban igen, a működésünket irányító egyetem nem vett ki semmit az igazgatók kezéből. De a jó igazgatóval sem működik a rendszer, ha nem adnak hozzá pénzt.

A kormány hozott pénzt a rendszerbe: az elmúlt években emelte a pedagógusok bérét. Ez segített?

Nyilván. De ha a fizetések az értelmiségi keresetek átlagához közelítenének, többen is elmennének tanárnak. Még így is sok elkötelezett ember van a pályán. Mert tanárnak lenni jó. A tanár teremt valamit. Gyerekek között van, s tőlük azonnali a visszajelzés. Viszont a presztízsben igenis számít a fizetés. Ha kiderül, hogy tanár vagyok, azt szokták mondani, hogy »jó, hát keveset keresel, de legalább ott van neked a nyári szünet«.

Amiről most szó van, hogy rövidítik.

Nagyon helyes! Nagy híve vagyok a rövidebb nyári szünetnek, amiért meg szoktak kövezni. Csakhogy a családok két és fél hónapig nem tudják megoldani a gyerekek elhelyezését. És tanárként sem jó, hogy teljesen kiesel a ritmusból. Ráadásul, amikor kicsit zűrösebb gyerekekkel dolgozol, akikkel a tanév végére elértél valamit, kezdheted elölről szep­­tem­­berben. Olyan ez, mint Déva vára. Két és fél hónap alatt leomlik az egész. Júniusban nem lehet a meleg miatt tovább tanítani, de augusztus 20-a után simán el lehet kezdeni az iskolát. Ám ha ezt meglépnék, óriási felháborodás lenne. Mert igen, a szülők is akadályozói sokszor a változásnak. Az iskola olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá, mindenki tudja a tutit. A szülők ahhoz nyúlnak vissza, amit átéltek, nagyon rosszul reagálnak, ha valami másképp történik, mint az ő idejükben.”