Az MSZP még soha nem volt ennyire csodálatos

„Az MSZP még soha nem volt ennyire csodálatos, mint most, éppen a közelgő halála előtt. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy talán érdemes volna kicsit visszavenni az arcomból, gyorsan kiigazítom magam, valóban előfordulhat, hogy nem közeledik az a bizonyos halál, sőt, számos jel szerint már rég be is következett. Nem kell temetnem a Magyar Szocialista Pártot, rég megásták maguknak azt a sírt. Országmentő retorika ide vagy oda, rohamosan fogynak a szavazóik. Teszem hozzá: minden tisztelet a mellettük máig kitartóknak. Ez aztán az állóképesség!

Bizony, furcsa ez a szerda. Olyan nap, amikor már Kuncze Gábor egykori SZDSZ-es politikus is arról értekezik a Klubrádióban, hogy kérem szépen, nem annyira elegáns és hatékony tárgyalások helyett kész (és életképtelen) tervvel megszólítani az ellenzéket.

(...)

Az MSZP tábora fogy. Második erőként még gyakran villogtak saját megkerülhetetlenségükkel az ellenzéki oldalon, aztán ahogyan a Jobbik kezdte beérni őket (sok-sok egykori MSZP-szavazót nyert el korábban a Jobbik, most pedig a mérsékelt fideszesek is szivárognak feléjük talán) változott a retorika, akkor már a demokratikus ellenzék legerősebbikeként aposztrofálták magukat.

Na de az összefogás »51 százalék nekünk, a többi a tietek« ajánlatán még az sem segít, hogy valóban vannak olyan formációk, akiknek a bejutás valódi esélyét (P, Együtt, Liberálisok) legfeljebb az jelentheti, ha ügyesen csimpaszkodnak rá valakire vagy valakikre, míg az LMP-re, a DK-ra és a Momentumra ez nem igaz.”