Kitört a botrány: a katolikus egyház kabaláját tervező művész korábban vibrátorokat és LMBTQ-képeket készített
Az egyháznak tervezett kabala jóval ártatlanabb azért, de a művész múltja így is felkorbácsolta a kedélyeket.
Mert zsigerileg érezzük, hogy a berlini holokauszt emlékmű szürke tömbjei sem az áldozatokról és a gyilkosokról szólnak, hanem arról, hogy a németek tényleg szégyellik magukat. Mindszenty József tisztelete sem a megoldás, hanem a válasz.
„1948 a magyar Egyház és felekezetet, az egyszerű hívő emberek fekete éve volt. Pócspetri, iskolák államosítása, Lénárd Ödön, Ravasz László, Ordass Lajos, a bíboros környezete… Az alig több mint 9,2 milliós lélekszámú országból mintegy nyolc és félmillió hívő ember vezetői. December 26-án, a bíboros példátlan letartóztatásának órájában éppen a Fradi – Újpest örökrangadó ért véget a Megyeri úton. A következő esztendő, 1949 a franciák Mária-éve volt, nálunk pedig karácsony másnapján valóban új korszak kezdődött. Durvább és ellenségesebb, mint amit józan ésszel el lehetett képzelni.
A 17-18. századtól a tömegeket megmozgató búcsújárások és zarándoklatok (peregrinatio sacra) során kialakult gazdag tradícióknak vége szakadt. A magyarok 1238 óta egészen 1776-ig, a felvilágosodás szellemében fogant II. József-i zarándoklati tilalomig hétévenként indultak útnak Aachen felé szent királyaik − István, Imre és László − ereklyéinek felkeresésére. 1948-cal a felvilágosodás ateista értékrendjéből is táplálkozó kommunista ideológia a közösségeket egyben tartó zarándoklatoknak véget vetett. A nemzet lelkiismerete fogoly volt, majd elítélt rab. Ám az Igazra örökre tanú maradt. A múlt hétvégi zarándoklaton felavatták harmadik budapesti egészalakos szobrát Máriaremetén. A negyediket fogva tartásának egykori helye, a VIII. kerületi volt Conti utcai börtön előtt avatják október 23-án. Érdemes lesz elzarándokolni oda is, hogy közelmúltunkkal, történelmi hitünkkel és hitetlenségünkkel szembenézzünk – talán el is szégyelljük magunkat. Mert zsigerileg érezzük, hogy a berlini holokauszt emlékmű szürke tömbjei sem az áldozatokról és a gyilkosokról szólnak, hanem arról, hogy a németek tényleg szégyellik magukat. Mindszenty József tisztelete sem a megoldás, hanem a válasz.
Követői, hívei megtanulták, hogy a vallás nem magánügy. Azt is tudják, hogy az ész korszaka még nem ért véget, a »vallás magánügy« prófétái nem tűntek el, elvük csődtömege köztünk él ma is. A boldogtalan emberiség vajon mit kezd ezzel a csődtömeggel, milyen boldogság születik belőle a már most túlterhelt 21. században?”