„Szilvia tizenhárom potenciális ismerkedős helyszínt sorol fel, ahol próbálkozott. Mégis túlnyomó többségben nőkkel találkozott. Személy szerint úgy éreztem, megmaradt a komfortzónájában, nem lépett ki belőle. Buddhista találkozóra, szervezett túrára, kutyaoktatatásra, lovardába megy férfiakat keresni? Ilyenekre inkább nők járnak, jobbára velük is találkozott. Mindent kipróbált, amit ő, mint nő szívesen csinálna és ennek megfelelően nők is voltak ott rajta kívül és párok, akik közül valószínű a nő hozta magával a párját, pl. kutyát sétáltatni. Miért nem ment Gamer találkozókra, szerepjátékos összejövetelekre, küzdősport bemutatókra, edzésekre? A konditeremben is az alfahímek közül visszaoldalgott a nőies szakaszba a kemény súlyok közül (csúnyán néztek rá az alfák), holott ha megmutatja, hogy kemény csaj, nem ijed meg az árnyékától és esetleg kis idő után segítséget kér a kemény fiúktól – vajon hányan ugrottak volna segíteni? Nagyon imponáló egy férfinak ha a nő lovagja lehet, megmutathatja a hozzáértését, a segítőkészségét, az erejét… ! Csak egy kis bátorság, »csakazértis« mentalitás kellett volna.
Kommentben sokan felvetették, talán túl nagyok az elvárások, a rejtett előítéletek Szilviában (és általánosságban sok nőben). Például feltétlen a diploma igénye, sokan az autót, a lakást is feltétlenül igénylik már az elején, ahogy egy átlagos külsejű férfi a labdába sem rúghat. Holott diploma nélkül is lehet valaki intelligens és rettentő kiábrándító, ha egy nő kívánságlistával gyötri már az elején a férfit, az aranyásás meg… Jobb a szűrőket nem olyan élesre beállítani. Nem minden gamer játékfüggő és felelősséget nem vállaló. A szerepjátékosok sem mind elvont figurák, lehetetlen frizurával és szemüveggel. Aztán ott vannak a búvárok, barlangászok, squas-ozók, öklözők, karatésok, vitorlázók, kockák…”