Az újraházasodottak csak egy dologban nem lehetnek példaképek

„Szerintem megmondható bármiféle kutatás nélkül is, mert triviális, hogy természetesen az újraházasodott személyek lehetnek példaképek: szakmailag, a sportteljesítményeikben, gyereknevelésben, sőt erkölcsileg sok szempontból, és még buzgó imaéletükben is. Az egyetlen szempont, ami alapján biztosan tudhatjuk, hogy nem lehetnek példaképek ezek az emberek, az, ami alapján a Talita megkülönböztette őket, ami alapján a csoport meghatározása történt: ti. hogy újraházasodottak. Ugyanis az újraházasodás, abban az értelemben, ahogy a Talita is használja (hogy közben létezik ezeknek az embereknek egy korábban kötött, mindmáig érvényes házassága), egyszerűen házasságtörés, vagyis súlyos bűn. A súlyos bűnt és a súlyos bűnben tudatosan kitartó magatartást példaértékű dologként megerősíteni és ajánlani botrányokozás, ami Jézus szerint egyenesen malomkő-díjas mutatvány (vö. Lk 17,1-2) – erről a Talita is írt 2013-ban. 

(...)

Az első Talita-cikk módszertana is kérdéses számomra: az újraházasodottak személyes példái (a 15 beszélgetés alapján) még akkor sem tűnnek relevánsnak a példaértékűség szempontjából, ha nem egy súlyos, objektív erkölcsi rossz volna a gondolkodás tárgya. Nincs ugyanis kontrollcsoport, amihez képest példamutatóak volnának az újraházasodottak. A cikk nem hasonlítja eredményeit össze azok szubjektív lelki fejlődésével, akik újraházasodás helyett kitartanak szent házasságukban, vagy épp azokéval, akik szintén nem házasodnak újra, csak együtt élnek valakivel, aki nem a házastársuk.”