Charlottesville: szélsőbalos feketék is lehetnek rasszisták

„De sara bizony a másik oldalnak is van: az erőszakos, szélbalos Antifa, a kirekesztő, esszencialista #BlackLivesMatter (BLM) mozgalom nagyon is hozzájárult a charlottesville-i eszkalációhoz. A BLM a feketékkel szembeni brutális rendőri erőszakkal szemben fellépő civil szervezetből lett percek alatt fehérellenes, kommunista gazdasági elképzeléseket hirdető militáns szekta, amely egész komolyan azt hiszi, hogy az Egyesült Államokban »rendszerszintű« az afroamerikaiakkal szembeni fajgyűlölet, strukturális az erőszak, sőt, a »genocídium« – holott előbb a saját erőszakosságukkal kéne leszámolni, mielőtt ezt folytatnák.

Különösen Trump kapott a fejére, amiért a náciktól történő egyértelmű elhatárolódás helyett a »minden oldalon meglévő erőszakot« ítélte el. Pedig a kettő együtt lett volna igaz, és akkor nem érte volna a relativizálás vádja. A helyzet az, hogy Trumpnak igaza volt: ha valaki megnézte a fotókat, videókat az önjelölt antinácikról, szociális igazságossági harcosokról (SJW), láthatta, hogy a militáns Antifa attitűdjében nemigen különbözött protestje tárgyától. Ennek a ténynek az elismerése pedig véletlenül sem relativizálja vagy bagatellizálja a konkrét neonáci konkrét gázolásos gyilkosságát.

Charlottesville felszínre hozta, hogy a világ legfontosabb liberális demokráciáját időnként két szélsőséges, fanatikus erő ejti túszul. Az egyiknek különös ismertetőjele a hol ódivatú, hol modern, alt-right vagy »identitárius« mázba bújtatott rasszizmus, a másiknak a polkorrekt módon tálalt, a campusokról és a médiából ismert fehérférfi-ellenesség, valamint a rendőrség- és »szisztéma«-ellenesség, és persze mindkettőnek az antikapitalizmus, az Amerika- és Izrael-gyűlölet. Nem túl biztató az sem, hogy a két szélsőségnek dokumentáltan van be- és átjárása a két nagy mainstream párthoz, mert mindig akad politikus, aki köztük is halászna.

Ne tévedjünk: a rasszizmus nem politikaioldal-függő. Széljobbos fehérek és szélbalos afroamerikaiak egyaránt művelik, mindkettő azt hiszi, csak neki van joga »büszkének« lenni a bőrszínére, úgyhogy őnekik hiába mondjuk, hogy »nem számít a bőrünk színe, mindenkire ugyanazok a törvények érvényesek«. Ha ezek összetalálkoznak, előbb Bejrútot csinálnak a helyi főtérből, majd, ha tehetik, Weimart az országból.”