„Ami ebben az afrikai országban történik, az maga a csoda. Vajon ki olvasott arról egyetlenegyszer is, hogy a nagy migránsvándorlásban valaki Ruandából érkezett volna Európába? A válasz: senki. Ami nyilván máris egy ok a migránsbarát nyugati fősodratú sajtó Kagamé ellenességére.
Ruanda az az ország, amely nemcsak az illiberálisan demokratikus Szingapúrról vesz mintát, de szerződést is kötött vele. Még a kilencvenes évek vége felé a szingapúri kereskedelmi-ipari minisztérium és a külügyminisztérium tizenöt társminisztériummal és hatvan hatóság együttműködésével létrehozta a Singapore Cooperation Enterprise-t (SCE), amelynek feladata sikerreceptek eladása külföldön és – kérésre – helyszíni megvalósításuk. Ezzel kötött szerződést Ruanda, de nem egy részterület, hanem az egész ország sikeressé tételére. És lőn.
A szerződéskötés nyomán a csádi szegénységgel indult ország fővárosából, Kigaliból eltűntek a többi afrikai országra olyannyira jellemző kóbor kutyák, kolduló gyerekek, prostituáltak, agresszív árusok – és a gödrök. A szintén Ruandát bíráló Guardian szerint Kigali Afrika legtisztább fővárosa. Olyannyira tiszta, gondozott és zöld, írja a Guardian, hogy az esküvőjüket ünneplő párok megállnak kocsijukkal és beleállnak a növényzettel, virágokkal gyönyörűen díszített körforgalmak közepében lévő pompázatos virágágyasokba fényképezgetni.”