„A házastársak együttléte a legszorosabb kötelék férfi és nő között. Egyesíti a férjet és feleséget és ezáltal alkalmassá válnak arra, hogy új életet fakasszanak. Az egyesülés során a házastársak egymásnak ajándékozzák magukat, ami egy elválaszthatatlan testi és lelki aktus, melynek nyitottnak kell lennie az élet továbbadására. A házastársi együttlét során a férj és a feleség Isten munkatársává válik azáltal, hogy egy új személynek életet ajándékoznak. Egy személy nemzésének a házastársi szeretet gyümölcsének kell lennie, mely nem csak testi egyesüléshez, hanem lelki egyesüléshez is kötött. Csak a fenti értékek együttes jelenlevése biztosítja a személy méltóságának szaporodását.
A házastársak testén kívül létrehozott megtermékenyítés nélkülözi ezeket az értékeket. És nélkülözik azok az ugyan testen belüli, de mesterséges eljárások is, amik »eszközként az aktus helyettesítést szolgálják«. (inszemináció, vagyis mesterséges ondóbevitel)