Trianon századik évfordulója közelít

„Ezek fényében hogyan mondhatom, hogy az idő nekünk dolgozik? A történelem nem ismer példát arra, hogy egy nemzeti kisebbség ennyire ragaszkodjon nyelvéhez és kultúrájához – ez önmagában is biztató. A világban lassan, de biztosan terjed az autonómia intézménye. Sorolni tudjuk a példákat a jól működő autonómiákról: a Finnországhoz tartozó, de svédek lakta Aland-szigetek, Dél-Tirol, Katalónia, újabban Skócia és Wales. Kanada esete is azt mutatja, hogy az angol és a francia etnikum különválasztása, Québec autonómiája tartja egyben az országot. A svájci autonóm kantonok évszázadok óta biztosítják a konföderációban élő németek, franciák, olaszok, rétorománok békés együttélését. Finnországban a svéd is hivatalos nyelv, a közigazgatási egységek kétnyelvűek, ha a kisebbség a lakosság legalább nyolc százalékát alkotja, vagy száma eléri a háromezer főt. Az Egyesült Államokban a spanyol mára a gyakorlatban második nyelvvé vált: a pénzkiadó automatáktól a repülőtéri bejelentésekig általános a kétnyelvűség, de az sem zavarja a kongresszust, hogy Florida déli részén ez a nyelv az elsődleges. A dél-tiroli osztrákok jogait nem a merényletek, hanem a nemzetközi támogatással folytatott kétoldalú tárgyalások biztosították.

Az EU prosperitásának egyik alapja a tőke és a személyek szabad mozgása. A gazdasági integráció felszámolja a nemzeti alapú elzárkózást, újraélesztheti a szétvágott, de összetartozó régiókat.

Alapvetően a többségi nemzetek mentalitásának kell megváltoznia. Ezt nagyban elősegítené, ha a nemzetközi közösség egyértelműen és határozottan magáévá tenné a nemzeti kisebbségek széles körű jogainak elvét, az autonómiát is beleértve. A magyar diplomáciának alapvető feladata bemutatni, hogy ez számos nemzetközi probléma megoldásának az útja. Ábrándozás helyett arra kell koncentrálni, ami visszautasíthatatlan: a papíron, szerződésben már létező jogok maradéktalan biztosításához. Türelmes felvilágosítómunkával, hivatkozva a pozitív nyugat-európai példákra és gyakorlatra, barátokat és támogatókat kell szerezni külföldön.

De rajtunk, társadalmunkon és politikánkon is sok múlik. Szoros együttműködésre van szükség a Kárpát-medence magyar pártjaival. Kívánatos a határon túli magyar közösségek belső ellentéteinek csökkentése, ezzel a magyar választók lanyhuló aktivitásának az erősítése. Ösztönözni kell a magyar nemzetiségű szülőket az anyanyelvű oktatási lehetőségek maximális kihasználására, bemutatva a magyar műveltség megszerzésének fontosságát, kézzelfogható előnyeit, a magyar tudomány nagy eredményeit.”