Tátongó ürességet érzek

„Akkor jössz rá, mennyire szeretsz valamit, amikor elveszíted... Ma igazán szembesültem azzal, mennyire szeretek versenyezni.

Az elmúlt években, egy-egy Világkupa-állomás után úgy éreztem magam, mint akit elütött egy autó. Mindenem fájt, hullafáradt voltam, néha úgy éreztem, hogy nem birom tovább. Amikor meghallottam, hogy mostantól állomásonként csak négy számban indulhatok, egy pillanatig arra gondoltam, mindennek oka van, és talán nem is baj, hogy idén visszaveszek az iramból egy kicsit.

Most viszont itt ülök a moszkvai hotelszobámban, és tátongó ürességet érzek. A tegnapi három után ma egyetlen számban indulhattam, így a parton néztem végig azokat a számokat, amelyekben éveken át mindig versenyeztem a Világkupán. Úgy éreztem magam, mint akit büntetésből ültettek ki a medence szélére. Sosem gondoltam volna, hogy akkor fogom magam sajnálni, ha nem versenyezhetek, fáradtság és fizikai fájdalmak nélkül hagyom el az uszodát, de most, hogy eljött ez a pillanat, tehetetlennek érzem magam...

Persze, mondják, ez csak erre az évre szól, jövőre valószínűleg mas szabályok lesznek. Csakhogy egy úszó pályafutásának évei meg vannak számlálva – ha 2020-ig úszom (addigra 31 leszek), akkor már csak három Világkupa sorozaton indulok... Amikor 2012-ben először elindultam és nyertem, nem hittem volna, hogy öt év alatt ötször én fogom nyerni a sorozatot. Minden év nagy küzdelem volt, és minden egyes alkalommal úgy örültünk Shane-nel, mintha az első és utolsó győzelmünk lenne. Tudtam, hogy egyszer vége lesz, hogy ez a sorozat nem tarthat örökké. Nem az bánt, hogy vesztésre állok az összesített pontversenyben. Tényleg őszintén örülök, hogy Sarah Sjöström vilagcsúcsokat úszik, és ezért pluszpontokat kap, ez nagyszerű a sportágunknak. A baj az, hogy egyetlen döntéssel elveszik tőlem azt az előnyt, amiért éveken át dolgoztam: hogy sokoldalú legyek, és a lehető legtöbb szám specialistáival fel tudjam venni a versenyt, reális esélyem legyen győzni minden számban, amelyben elindulok.

Amikor Sarah világcsúcsait látom, arra gondolok, bárcsak tavaly is itt lett volna a Világkupán, és összemérhettük volna, vajon az ő világcsúcsai vagy az én sokoldalúságom ér többet. Biztos vagyok benne, hogy kihoztuk volna egymásból a legjobbat. Most, hogy itt van, a szabályok sajnos ezt már nem teszik lehetővé. Szörnyű érzés, hogy hiába állnék készen a küzdelemre, és lennék hajlandó még többet tenni a sikerért, mint az elmúlt öt évben, néhányan eldöntötték, hogy semmit sem tehetek...

200 vegyes 2:04,76 1. hely”