Scheltema, a tébolygó hollandi

„Hazánk bűnös, mert nem hódol be a felülről ráerőszakolni kívánt kvótadiktátumnak, azok a hollandok pedig, akik Magyarországra menekülnek az iszlám túlsúlyú multikulti elől, nyilván egytől egyig elvetemült Wilders-szavazók. »Hollandiában, elsősorban a gyarmati múltunk miatt, sok a bevándorló, mi nyitott társadalom vagyunk, befogadjuk az érkezőket. Nem számít, hogy valaki magyar vagy indonéziai« – játssza a demokratát, de a példatárának egyik fele egészen véletlenül volt holland koronagyarmat. Csak a miheztartás végett: a magyarokat is afféle gyarmatlakókként kezelik.

Hollandia büszke a korrupciós indexére, de a nagykövete olyan korlátolt, hogy kifecsegi a metodológiai trükköt: a sörháborút illetően úgy véli, hogy »politikai ügyet kreáltak egy sima gazdasági ügyből. De mióta a Heineken a Ferencváros főszponzora lett, azóta végképp lezárult az ügy.« Vagyis ezek volnának azok a bizonyos »demokratikus költségek«, amelyeket a nyugati országok adóhivatalai is készséggel elismernek, s amelyek kívül esnek a korrupciós számításokon? Nyilván így volt ez már a korábbi állomáshelyeken, így Bangladesben és Kandaharban is.

A Simicska- és a Soros-média mindenesetre egyöntetű Scheltema-mosdatásba, hollandsimogatásba kezdett. Hogy is értette; hogy is kellett volna fogalmazni neki? Kedvencem, hogy Orbán (és nem a karakán Szijjártó) a hollandok elleni 1-8-as focivereséget akarta ily módon megtorolni. Pedig visszamehettek volna egészen Tahamatáig, aki annak idején brutálisan lerúgta Pintért. A szervilizmusban az ellenzéki média csúcsokat döntött, Gyurcsányék egyenesen hollandrajongók lettek, az egyre infantilisebb miniszterelnök-önjelölt, Karácsony Gergely meg »viccesen« kerékpárosszázadokkal kívánja lerohanni Hollandiát. Hogy akkor miért nem vízilabdában, vegyesúszásban vagy kajak-kenuban csapunk össze, odáig már nem jut el: országát egy döglött poénért.”