Így leszel frusztrált károgó, ha nem vagy fideszes

„Még a kormánypárti szavazók közel egyharmada is úgy ítéli meg, hogy összességében nem érte meg a vies vb-t megrendeznünk – derült ki az Iránytű Intézet pár napja, a Magyar Nemzetben nyilvánosságra hozott kutatásából. Az összes megkérdezettnek pedig majdnem 60%-a vélekedik így. Az aktuális fideszes propaganda útmutató szerint ők nem csak hazaárulók, de sérült lelkű, megkeseredett emberek is, akik saját kudarcos életüket vetítik ki e nagyszerű nemzeti sikerre. A Habony Művek ezúttal (sem) gyártotta le a spanyolviaszt: a bolsevik agitprop ugyanezt harsogta az ötvenes években.

Voltam a Duna Arénában, és életem legnagyobb sportélményei közé tartozik, hogy láttam Cseh Lacit és Kenderesi Tomit a hatodik-hetedik helyről az első-másodikra feljönni. Igaz, csak egy elődöntő volt, de mi, ott tízezernyi magyar, úgy tomboltunk, szurkoltunk, és ünnepeltünk, mintha Minden Idők Úszódöntője lett volna. Nem kételkedem benne, hogy a többi futam is hasonló extázisban telt.

Ez a felemelő érzés nagyon jól jött az országnak. Amit viszont ennek ürügyén kiloptak a zsebünkből, az meg nagyon fog hiányozni. 

Mert, ami engem illet, a legszebb pillanatokban sem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy mi a bánatért kellett ezt ilyen irgalmatlanul sok pénzből megcsinálni? Miért került Budapesten nyolcszor annyiba egy műugró torony, mint két évvel ezelőtt Kazanyban? Vagy miért jöttek ki a 2013-as barcelonai vb szervezési költségei negyedannyiból? (És akkor a magyarországi beruházásokat nem is számítottuk bele, hiszen a katalán fővárosban korábban már volt olimpia és vizes vb is, tehát ott nem nagyon kellett új létesítményeket felhúzni.) Az Iránytű felmérése azzal a megnyugtató érzéssel tölt el, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a kellemetlen, eretnek kérdésekkel. Mert, ha csak kormánypárti médiából tájékozódnék – lassan úgyis alig lesz már más – akkor szégyenemben az íróasztalom fiókjába bújhatnék az, boldog, elégedett dolgozó nép elől, ahol csak én, és maroknyi hazaáruló károgó képtelen a felhőtlen örömre.”