A halászlé-kapitalizmus elárasztja Magyarországot

„Lúdas Matyiért persze nem aggódtunk. A »szegény« riporter volt az, akinek megmentéséért Facebook-csoport indult, és akiért a provincialitásába beletörődő, alkoholba menekülő Magyarország megszemélyesítője, a Tibi atya nevezetű karakter is szót emelt. Talán gyűjtés is kezdődik, ha a drámának nem vet véget az MTVA nagylelkű döntése. Állítólag egykor Isaura, a rabszolgalány felszabadítása érdekében is gyűjtöttek pénzt a lelkes tévénézők. Hogy mi igaz ebből, nehéz kideríteni, régen volt, 1986-ban, ha jól emlékszem. Pedig mintha tegnap történt volna.

Miről szólt a Magyar Televízió 1986-ban? Arról, hogy egy ország valósága fölé oda lehet helyezni egy párhuzamos univerzumot. A felvonulók kérnek, a politika integet, helyettük az Ablak orvosolja a kisembert ért igazságtalanságokat. Lemegy a Híradó, jön Sandokan vagy Isaura – és minden estére összeködösödik a szabad versenyes kapitalizmus távoli, kíméletlen éthosza, az úttörőnyakkendős propaganda és a géemká-Magyarország szívroham felé szédülő valósága.

A kommunizmus találkozása ez Hazárd megye lordjaival a boncasztalon.

Amikor régebben a Fidesz vagy a KDNP értékelvűségről, a hagyományok ápolásáról beszélt, rémálmomban sem hittem volna, hogy erre a hagyományra gondolnak. Erre az évszázada hőgutába fordult Magyarországra. Hogy mégis erre gondoltak, az már bizonyos. A kádári televíziózás újra működik, korábbi önmagát megszégyenítő hatékonysággal. Élő bejelentkezések olyan helyszínekről, ahol nem történik semmi. Földi László, migránsválság, malomalja, Soros György. Róla lassan megtudhatjuk: óriásira nőtt kolorádóbogár ő, akit ledobtak egy amerikai repülőről, hogy elrágja a magyar föld életerejét, migránsokkal rontva meg a magyar flórát és faunát.

Persze nem hagyjuk, hogy ő nevessen a végén. Nehéz itt, átkozottul nehéz – hallik ki az üzenet –, de a kerítésen túl özönvíz emészti el a népeket, miközben Magyarországon legalább a krumplileves krumplileves.”