Klasszikus horrorcselekmény-szerkesztéssel van tehát dolgunk: a főhősök megismerik a szóbeszédet, utána pedig jól megtudják… hogy mit, az maradjon titok.
„Különös és felemás helyzetet teremt Langan a The Fisherman világának sajátos kozmicizmusával. Ez a Lovecraft által nevet kapott stílus vagy gondolatkör jellemzően a karakterek nézőpontjából negatív, ijesztő dologként tünteti fel azt, hogy a világot az ember számára megfoghatatlan, általa irányíthatatlan erők uralják. Ebből adódik, hogy a horror zsánere kiváló médium e gondolatkör számára. Ugyancsak ezzel függ össze, hogy az ilyen irodalomban nem ritkán alkalmazott toposz a tiltott tudás, illetve a tiltott tudást hordozó dokumentumok. Langannél ez a felállás némiképp módosul: sokkal inkább tényként, semmint lehangoló, rémisztő, tébolyító veszedelemként mutatkoznak meg a rendkívüli hatalmak. Ezek a hatalmak monumentálisak, félelmetesek, semmi kétség – de azért nem robbantják be a szereplők elméjében a lovecrafti tébolyt. Ami érdekessé teszi őket, az az, miféle kétségbeesés sodorhatja az embert afelé az elhatározás felé, hogy a segítségüket kéri, illetve az örök kérdés: megéri-e.
Azt hiszem, ezen a ponton ragadható meg a The Fisherman kritikus pontja is: a szerző nem sok energiát fektetett fiktív természetfeletti világa belső koherenciájának megteremtésébe. Az körülbelül megvan, hogy nem föltétlenül okos dolog kacérkodni azokkal a hatalmakkal, amelyekkel a Halász kacérkodni kezdett, ám ebben a relációban olyan kérdések maradnak megválaszolatlanul, amelyen nem sokat segítenek a regény összefüggéseinek megfelelő megértésében. Nem igazán találunk nyomokat arra nézve, hogy a természetfölöttivel, a látható világ mögötti kozmikus erőkkel való kapcsolatfelvétel révén meddig tart az ember uralma és honnét kezdve válik áldozattá, illetve kinek válik áldozatává. Szó sincs arról, hogy egy horrorregényben föltétlenül minden szálat precízen el kell varrni, de itt konkrétan szembeszökő ellentmondások merülnek fel.”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
