„Tisztelt Miniszter Úr!
Talán egyetértünk abban, hogy a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek kiemelt kormányzati támogatásra lenne szükségük, emellett pedig egy olyan befogadó társadalmi közeg megteremtésére, ami segít az egyszülős családokkal szemben máig meglevő előítéletek lebontásában. Kormányzati erőfeszítéseket sajnos egyik téren sem tapasztalunk.
Az egyszülős családok nem kapnak többlettámogatást: a kormány elzárkózik a családi pótlék emelésétől, elzárkózik a nagycsaládosoknak alanyi jogon járó kedvezmények kiterjesztésétől, és nincs politikai akarat a tartásdíjakkal kapcsolatos súlyos problémák kezelésére.
Az egyszülős családokkal szembeni előítéletek leépítése helyett pedig kormányközeli médiumok dolgoznak azon, hogy a társadalmat az egyszülős családok ellen fordítsák. Pár napja a Pestisracok.hu közölt egy cikket, amiben a szerző az egyszülős családokat »csonka« családoknak nevezve az egyszülős létet egyfajta devianciának állítja be.
Idézem: »a csonka családban felnövő, bántalmazott vagy elhanyagolt gyerekek közül kerül ki az iskolából kibukók, viselkedési zavarosok, elváltak, szenvedélybetegek, bűnözők, öngyilkosok, szexuális devianciák felé fordulók nagy többsége, akik aztán felnőve gyakran hasonló sorsot örökítenek tovább gyerekeikre is.«