Miért ne lehetne vitatkozni a külhoni cigányság ügyéről?

K. Szerző! Néhány pont. Döntse el Maga, hogy ezek jó pontok, vagy rosszak. 1.„…megtiltó megmondóemberek önkényeskedése.” (mármint TGM-é) – Nem tilt meg semmit, és nem „mond meg” semmit. Elmondja a véleményét, melyhez a felháborodása ad alapot. 2.”…nem beszélt másról Balog Zoltán…, mint hogy a külhoni oktatáspolitika kialakításakor el kell dönteni, hogyan viszonyuljunk a nagy lélekszámú, magyar ajkú, határon túli cigánysághoz…” – De a magyarságról, magáról beszélünk, kiskomám, a magyar cigányok a magyarság szerves és elszakíthatatlan része, ugyanis magyarok. Magyarán, e kérdés NEM kérdés: NINCS mit eldönteni. 3. „…a TGM által felvázolt szemlélet az a liberális államfelfogás, amellyel szemben mindenkinek kedve támad illiberálissá válni…” – Ez mit is jelent? Hogy a szabadságot, és az állammal (pl. oktatás-, szociális politikájával) szembeni egyenlőséget hirdető eszmével, mint „államfelfogással” szemben „mindenki” az illiberális (itt: szabadság-korlátozó) szemlélettel azonosul? Ezt mire alapozza? 4. „Ne fogadd el az abszolút igazságokat, hogy az egyik alternatíva (integrált oktatás) csak jó lehet, a másik (szegregált) csak rossz. Van olyan környezet, kor és társadalmi helyzet, amikor az egyiket, van, amikor a másikat, és van (legtöbbször), amikor ezek ötvözetét kell alkalmazni.” – Ezt hívják relativizálásnak, egy állítás elbizonytalanítására, az érvelő cáfolat helyett. Engedje meg, hogy kijelentsem, amolyan „megmondóemberként”, hogy NEM vagyunk a nemzeti felemelkedés időszakában, amikor a nemzeti tudat, identifikáció (hogy egy most divatba hozott „álértékkategóriát” használjak) önmagában a fejlődés forrása lehetne. Hanem ismét a sok nemzetiség, és sok nemzet (pl. az EU-s integráció) korszakában vagyunk, csak most nem a korona, hanem az a gyakorlatban – az együttélésben, és együttműködésben, általában a közösségi létben – megnyilvánuló tény az összetartó erő, hogy mindnyájan emberek vagyunk. És ilyen közegben az iskola, mint a szocializáció (a kisebb – nem, származás, kultúra, képesség, képzettség stb. – ellentétek együttélésének elsajátítása) legfontosabb orientáló helyszíne NEM LEHET szegregált, hisz nem akarunk hosszú távon a rasszizmus társadalom szervezési minimumát, gettórendszert létesíteni. (Vagy igen?) 5. Elfelejtett erre kitérni: B. Z. szerint még „…nem döntöttünk, hogy a határokon túli cigányok: erőforrás vagy teher”. TGM reakciója erre: „…Ez remekül kifejezi a mai kapitalizmuson belül domináns politikai beállítottságot: az ember – gazdaságilag, társadalmilag – pénzben (és hatalomban) kifejezhető, előnyös vagy hátrányos tényező; akin nem lehet keresni, az nem számít: pusztuljon…” – Persze, hogy nem idézi. Mert ezzel nem lehetne eszdéeszezni, liberálisozni, ugyanis ez egy kifejezetten BALoldali érvelés. Az együttérzés a kisebbségekkel, az elnyomottak iránti szolidaritás. Hogy jön ez ide? Nem érti, mi? + néhány: - „…egysíkú arroganciát az SZDSZ kormányzása és Magyar Bálint oktatási minisztersége alatt hallhattunk.” – Nem ismeri a szó jelentését. Ha valakire azt mondják bizonyos jegyek alapján, hogy az, ami, az NEM arrogancia. Az LEHET, hogy „arrogáns” valaki a tekintéllyel szemben, amikor az igazságot a szeme közé vágja. De a puszta állami státusz nem ad ahhoz elegendő tekintélyt, hogy egy ILYEN, alapvető igazságot mellőzzön az ember. (Ezért az egykori minisztert emlegetni, azért kicsit fura dolog…) - „…Meg is lett az eredménye: tigrises gárdamellény, csíkos zoknis bakancsok, brutális cigánygyilkosságok, szélsőjobbos párt a parlamentben…” – A szélsőjobb megjelenése az utcákon nem az Szdsz „arroganciájára” (?) vezethető vissza, hogy az ekkori ellenzék hallgatólagos, és tevőleges támogatását ne is említsük… Mint ahogy most is van bőven ilyen, még a Parlamentben is, hisz épp arról van szó, hogy a szegregáció – a rasszizmus melegágya. - „… a migránsokat felelőtlen módon fuvarozó civil szervezeteket…” – Attól tartok más fogalmaink vannak a felelősségről. Mint "Embernek", más emberrel szemben nagyobb a felelősségünk, mint valamilyen nemzethez tartozó embernek a nemzetével szemben, amikor a puszta életről, pár szendvicsről, és határtól, határig szállításáról van szó. Még ha az aljas (és bűnös) kormány nem is tette ezt meg.

Az a baj,hogy a balliberálisok szerint a székelyek magyarul beszélő románok,addig a szlovák cigány az már magyarnak számít mert beszél magyarul is.

TGM-re nem érdemes szót vesztegetni, mert - "elvtársaihoz" hasonlóan - cigányügyben és migránsügyben a fajozáson és rasszozáson kívül másra nem képes. Ezek a bősz rasszistázók és szegregálásozók azt nem értik, hogy a cigánytársadalom túlnyomó többsége szociológiai értelemben roncstársadalom. Ez azt jelenti, hogy nincs értékrendje és etikája, amelyhez, mint belső mércéhez és lelkiismerethez, illetve közösségi rendhez igazítaná a viselkedését. A valóságos kérdés nem a "jogaikról" szól, hanem arról, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel lehet a hiányzó zsinórmértéket beléjük plántálni és mennyi idő alatt. Kényszerrel, mintaadással, szociális jelenléttel, iskolán keresztül, felnőttképzéssel, a nyomortelepeik felszámolásával, szétköltöztetéssel, célzott természetbeni támogatásokkal (kertgondozási, állattartási programok, stb.), a kiemelkedett, képzett cigányok munkaadóként való megjelenésének támogatásával, egyházi aktivitással, ehhez hasonlókkal. Az a probléma, hogy mindez sokba kerül és nagyon lassú, több nemzedéknyi időt igénylő folyamat. A határon túli magyarul beszélő cigánysággal kapcsolatban pedig két nagyon nagy probléma van. Az egyik az, hogy sokkal rosszabb anyagi és mentális állapotban vannak, mint a hazai cigányság. A hazai cigányság többsége már tudja és érti, mi az elvárása velük szemben a többségi társadalomnak, ha még nem is képes megvalósítani. Ez a réteg nem áll már messze a felzárkózáshoz (ha megkapnák a koncentrált állami segítséget, akkor 20-30 év) és ha sikerül, az hatalmas húzóerő lesz a többieknek. A határon túliak viszont még mindig totális roncstársadalomként élnek. Ne hazudjunk magunknak - emiatt beszélnek még mindig magyarul. A másik probléma az, hogy idegen államok területén a magyar hatóságoknak nincsenek hatáskörei, a felsorolt beavatkozásokhoz pedig erre lenne szükség. Marad az átköltöztetésük Magyarországra. Kérdéses, hogyan lehetne őket erre rávenni, mennyibe kerülne és mekkora társadalmi-politikai támogatást lehetne ehhez szerezni? Szinte kizárt, hogy a tömeges, teljes pereputtyos átköltöztetés eredményre vezetne és támogatásra lelne. A gyermekeik ösztöndíjas magyarországi iskoláztatásával lehetne próbálkozni.

TGM már önmaga paródiájává vált. Már egy szavát sem lehet komolyan venni.