Brandon Sanderson: Vész

„Nem tagadom, talán az összes Sanderson-könyvnél erősebb »rajongó-kiszolgáló« és vágyteljesítő hangulata van ennek a trilógiának, de olvasói szemszögből nézve ez szerintem nem különösebben gond: pontosan azt kapjuk, amire befizettünk, és alkalmanként ez borzasztóan jó érzés. Sanderson pedig tényleg azon szerzők közé tartozik, akiktől én bármikor bármit szívesen elolvasok, annyira élvezem azt és ahogy ír. A befejezés is csak azért hagyhat maga után egy kevés hiányérzetet, mert a végére bedobott pár olyan kérdést, ami kissé piszkálja a csőrömet; meg talán azért, mert szívesen olvastam volna egy epilógus-szerű zárlatot a következő évekről – azzal talán könnyebb lett volna elengedni a szereplőket (pedig amúgy szinte kivétel nélkül utálom az epilógusokat, és a lehető legnagyobb problémának tartom, amikor az írók nem tudják egyszerűen lezárni a regényeiket vagy sorozataikat, de itt most valahogy örültem volna neki).

Már ez utóbbi is jelzi, hogy mennyire élveztem ezt a trilógiát; nem is tudom, mikor találkoztam utoljára ennyire szórakoztató ifjúsági sorozattal. Bár mi, akik az elejétől kezdve követjük a sorozatot, az ideálisnál (értsd: maximum egy hét) jóval többet vártunk a harmadik részre, úgyhogy aki még csak most kezdene bele, annak határozottan javaslom, hogy ne csak az Acélszívre nevezzen be – ha a végére ér, nagyon fogja sajnálni, hogy nem vette meg rögtön a folytatásokat is...”