„A G20-csúcsok unalmába belefáradt szemlélőnek talán fel sem tűnt, hogy az 1999-ben, az ázsiai és az orosz válság nyomán miniszteri szinten kezdődött, majd a világgazdaság 2008-as megrendülésével kiteljesedett, állam- és kormányfői szintre emelkedett egyeztetés története során először mutatta meg igazán a többpólusú világ körvonalait, és vált a G7-eket hátrébb szorítva a legfontosabb globális fórummá.
Köszönhető ez mindenekelőtt a sakktáblát előszeretettel borogató Trumpnak. Az USA elnöke nem csupán visszaemelte a legfontosabb tárgyalópartnerek közé a G8-ak társaságából kizárt Putyint, de az »Amerika az első« szlogen tényleges alkalmazásával maga engedi előre a Washington árnyékában eddig nem látszó feltörekvőket. Ráadásul protekcionizmusával nem szövetségeseket, inkább ellenségeket gyűjt. A vezetőből és irányadóból sok tekintetben a globális folyamatok kerékkötőjévé vált Egyesült Államok a klímamegállapodással kapcsolatos döntése után a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO) is bele-belemarva fordítana hátat a szabadkereskedelemnek is. Ezzel összefogásra, új szövetségek megalakítására inspirálja az eddig Amerika vezényszavára várókat.”