Lesz budapesti békecsúcs – amint Putyint érdekelni kezdi a saját hazája sorsa

„Akármikor beszélek Vlagyimirral, nagyon jót beszélgetünk, és nem érünk vele semmit” – foglalta össze az ukrajnai rendezés állását a Rosneft és a Lukoil orosz olajóriás elleni villámszankciók bejelentésekor Donald Trump amerikai elnök. A budapesti békecsúcs – az egyetlen dolog, amiben az utóbbi hónapokban meg tudott állapodni Donald Trump és Vlagyimir Putyin – ma a fa vaskarikásíthatóságának függvénye. Akkor tartják meg, ha értelme lesz megtartani, értelme pedig akkor lesz, 

A vállalkozás nem teljesen remény­telen, hiszen a szankció váratlan formában érkezik – az orosz olaj mint termék helyett az orosz olajexport mintegy felét adó gigacégeket érinti –, meg­kerülésének formája épp ezért még nincs kitalálva, s egy átmeneti sokkot okoz is: a két orosz céggel üzletelő külföldieknek november 21-éig, azaz bő három hét alatt kell megszakítaniuk ezt az üzleti viszonyt, s a jelek most arra mutatnak, hogy India és a kínai állami olajcégek is jelentősen csökkenteni fogják orosz olajimportjukat (miközben természetesen a nem hivatalos forródrótok már izzanak a szankció megkerülésének lehetséges módjait keresendő). Mindez érzékeny pillanatban éri Oroszországot, hiszen ott az elszálló deficit miatt 2026 elejétől kőkemény megszorítások lépnek életbe: 20-ról 22 százalékra nő az áfa (ami egy olaj­államhoz képest már így is kifejezetten magas), és az ötödére csökken a kata helyi változatával leadózható bevétel, azaz a vállalkozók brutális adóemeléssel néznek szembe.

közepes jövedelmű országként is el lehet éldegélni –, ráadásul tizenegy évnyi uniós szankció mutatja, hogy kemény autokráciákra gazdaságilag nyomást gyakorolni meglehetősen nehéz feladat. Eredményt, orosz tárgyalási hajlandóságot akkor hozhat csak az olajszankció, ha azt Putyin súlyos és a lakosságra csak nagy politikai nehézségek közepette áthárítható ütésnek érzi, ez pedig korántsem bizonyos.