Eldöntöttem magamban, hogy ez az egyik legjobb Pókember-sztori, amely valaha a kezembe került. Peter és Mary Jane előbbi szobájában ülnek, és a fiú éppen felfedi a lány előtt legféltettebb titkát: ő Pókember.
„Amikor Bendis ilyen korán meglépte ezt a jelenetet, azzal azt üzente az olvasóknak, hogy érett, felnőtt módon kezeli a főhős identitásának és a Mary Jane-nel való barátságának/szerelmének kérdését. A füzet felépítése, a dialógusok és az egyébként gyerekesen eltúlzott rajzokkal dolgozó Mark Bagley képei, mimikái mind olyan őszinteséget és spontaneitást közvetítenek, amely ritka vendég a mainstream szuperhősképregények lapjain. Lényegében csak két tinédzser beszélget: Bendis a szuperhőstémákat olyan egyetemes, örök motívumokba csomagolja be, mint az egymás megismerése, megértése, a bizalom, az első szerelem, a meghittség, de persze alaposan megkavarva a tipikus ifjonti hévvel, lelkesedéssel, félénkséggel, zavarodottsággal és bájos éretlenséggel – vagyis a felnőtté válásról van szó.”
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Miért mennénk Amerikáig, ha újat és izgalmasat kívánunk felfedezni, mikor a csodás Európa és az ősi Itália megannyi titkot és meglepetést rejteget?
Így aztán a Géniuszt olvasva totál hülyének érzem magam.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
