A család fontosabb az egyénnél

„Említette, hogy egyes európai országok, mint Franciaország és Nagy-Britannia, jobb demográfiai helyzetben vannak, mint a kontinens többi része. Mindkét ország nagyvonalú adókedvezményeket és támogatásokat nyújt a családoknak, főleg a nagycsaládoknak. Gondolja, hogy másmilyen politika is javíthat egy nemzet demográfiai kilátásain?

Természetesen vannak más politikák is, amelyek javíthatnak a helyzeten. Az első intézkedésadag már be van vezetve néhány országban, és jelentős támogatásokból, valamint adókedvezményekből áll. Ezek az intézkedések elismerik, hogy a gyermekek a jövő munkásai és adófizetői, akik adójukkal és más hozzájárulásaikkal fogják segíteni a jóléti állam fenntartását, a legtöbb országban pedig a szüleik nyugdíjához is hozzájárulnak. A nyugdíjasok között ugyanakkor nagyon sokan vannak, akiknek nincs gyermekük, és nem járultak hozzá az új generáció felneveléséhez, oktatásához. 

Ma talán ez a legnagyobb társadalmi igazságtalanság országainkban: a jólét hatalmas részét elveszik a családoktól és odaadják a gyermekteleneknek; a családok fizetik az új generáció felnevelését, a gyermektelenek pedig learatják a gyümölcsöket. Az igazságosság azt kívánja, hogy a gyermektelenek is legalább részben hozzájáruljanak ezekhez a költségekhez. 

Ugyanakkor van egy probléma. Az újraelosztáson alapuló, pénzügyi támogatást nyújtó intézkedések gyakran elősegítik a megszületett gyermekek számának növekedését, de ezzel együtt hozzájárulnak a házasságon kívüli gyermekvállaláshoz a fiatal nők részéről. A gyermekvállalás a fiatal lányok számára így a közpénzen való élősködésre is lehetőséget adhat, s így felszabadulhatnak a család tekintélye alól. 
S ez nem teremt megfelelő feltételeket a gyermekneveléshez. Ez átfogó tanulmány talán rámutatna, hogy sok esetben ilyen módon vállalnak gyermeket a nők Franciaországban és Nagy-Britanniában. 

A további megfontolások nem feltétlen a gyermekvállaláshoz, mint inkább a családhoz kötődnek. Olyan intézkedésekre gondolok, amelyek alacsonyabb kamatlábakat és hosszabb törlesztési időt nyújtanak a fiatal pároknak, biztosítják a szülők számára a gyermekkel való otthonmaradás lehetőségét, és az ingyenes vagy olcsó óvodát. A köz által fenntartott óvodák alternatívája ma Németországban a Tagesmuttergeld (»anya napi pénze«), aminek keretében az állam bizonyos anyagi támogatást nyújt az édesanyáknak, amiből gyermekeik óvodai ellátását tudják fedezni. Ez pedig lehetővé teszi, hogy jobb szolgáltatást nyújtó magánóvodák nyíljanak, amelyek jobban figyelembe veszik az édesanyák igényeit és kevesebbe kerülnek az állam számára. 

De még sok tennivaló van. Minden intézkedést a család szempontjából kellene meghozni. A munkaerőpiac a családi kötelességek nélküli férfira van szabva. Rugalmas munkaidőre van szükség az anyák és apák szükségleteihez igazodva. A munkaerőpiac nagy mobilitást igényel; az alkalmazottaknak gyakran kell egyik helyről a másikra költözniük, az egyik városból a másikba. Mi történik, ha az egyik házas félnek másik városba kell költöznie, hogy munkát találjon? Mit lehet tenni a család egységének megőrzése érdekében? Ma már rendelkezésre állnak olyan lehetőségek, amelyek segítségével nem kell fizikailag jelen lenni a munkahelyen a kötelességeink teljesítése érdekében. Ki biztosítja, hogy ezeket a lehetőségeket a család szolgálatába állítsuk?

A fiataloknak egyre több időt kell tölteniük az iskolában és az egyetemen, hogy megfelelő képzettségük legyen az azt igénylő állások elnyeréséhez. A házasság ideje egyre jobban kitolódik. Így aztán sokszor promiszkuus életet élnek. Néhányuk sosem lesz képes házasságot kötni. Mások nehéznek találják majd és elválnak. Mindezek miatt egyre csak halasztódik az első gyermek megszületése, és sokaknak termékenységi problémáik lesznek, mivel egy bizonyos kor után gyorsan csökken a megtermékenyülés esélye.

Sürgős kérdés: mit lehet tenni azért, hogy a fiatalok hamarabb házasodhassanak és vállaljanak gyermeket? A válasz a különböző országokban más-más lehet. Egyes országokban olyan újraelosztó rendszer van, ami az időseket részesíti előnyben, s ezt meg kell változtatni úgy, hogy a fiatalokat támogassa inkább. Azok számára, akik olyan karriert választottak, amihez sok évnyi akadémiai képzésre van szükség, felülvizsgálhatjuk az ösztöndíj-programjainkat. 

Általában véve minden kormányzati intézkedést, politikát újra kell gondolni úgy, hogy ne az egyén, hanem a család legyen a középpontjában. S ez válasz lehet a jóléti állam válságára is. A jóléti rendszerünk gyenge pontja ugyanis az idősek támogatása. Ha elérnénk, hogy az idősek a család életének részei maradjanak, hogy a családban lássák el őket, s ehhez ,megfelelő támogatást adnánk a családok számára, az idősek boldogabbak lennének, hosszabb ideig élnének, és kevesebb közpénzt költenénk. Ezzel ellentétben a mai családok,  akármennyire is hajlandóak volnának ellátni idős tagjaikat, nem tudják ezt megtenni a támogatás hiánya miatt. Mindez fontos, de nem döntő. Olyan kulturális forradalomra van szükségünk, amely a férfiasság és nőiesség archetípusai értékelésére, tiszteletére tanítja az új nemzedéket, s arra, hogy a kettő a másikért van; valamint a házastársi szeretetre és abban a családalapításra nevel. A kulcskérdés kulturális, habár persze a politika is sokat tehet a családokért.”