„A világ és annak mágiája ezzel együtt sem kiemelkedő, nincs sok jelentősége. Inkább csak érdekes adalék és háttér, a történetet a karakterek viszik a hátukon. Ráadásul mindezt úgy kell elképzelni, hogy van kapásból vagy 10-12 főszereplő, de mind érdekes, mindegyikről megtudunk valamit, vagy ha nem, akkor önmagukban is kellően szórakoztatóak. Sőt, az egész könyv annyira a karakterekre és azok interakcióira épül, hogy tájleírás vagy hasonló is alig akad, ellenben többoldalas színtiszta párbeszédből rengeteg van.
Emiatt folyamatosan pörög a történet, ráadásul a beszélgetések stílusa is hétköznapi szinten zajlik. És bár személy szerint engem irritálnak az olyan életszerűtlen szófordulatok, mint például a napsugaram, meg a hozzá hasonló, 20-30 éve is cikinek számító filmes magyarítások (ez vélhetően rossz fordítói berögződés), összességében nagyon szórakoztató a karakterek évődése. Ráadásul szellemes is, tényleg megvan az a Christopher Moore-féle csípős humor, nem véletlen a tőle származó ajánlás a borítón.