„A kapitalizmusnak azt a fajta kizsákmányolását éljük most, amikor a munkáltató non-stop készenlétet vár el a munkavállalótól szinte ellenszolgáltatás nélkül. (...)
Felmerül a kérdés, hogy biztos, hogy ez a kapitalizmus elkerülhetetlen következménye? A válasz egyértelműen nem, hiszen nem is kell messzire mennünk, Franciaországban törvényt hoztak a munka-magánélet egyensúlyának tiszteletben tartatására, amelynek lényege, hogy a munkavállaló a munkaidő letelte után érkezett e-mailekre nem köteles válaszolni, sőt, ha megnyitja, az ki nem fizetett túlórának minősül. Franciaországban egyébként is a 35 órás munkahét a megszokott, ettől függetlenül lett bevezetve ez a törvény, amely a munkahelyi stressz leküzdését szolgálja, mondván, hogy sokkal hatékonyabbak a munkahelyükön azok a munkavállalók, akiknél fennáll a munka-magánélet egyensúlya.
Ezzel szemben Magyarországon az emberek kifacsarása a cél, amelyre ráadásul több tényező rá is erősít. A munkavállalók nem tudják kiolvasni az Mt-ből a jogaikat, mert a nyelvezete egyszerűen lehetetlenné teszi, valljuk be, nem mindenki születik jogásznak. A másik dolog, hogy a technika fejlődésével, a digitalizáció, robotizáció megjelenésével a munkavállalók valóban folyamatosan elérhetőek, bizonyos ágazatokban és munkakörökben pedig teljes mértékben mobilissá váltak, amely csak fokozza a kizsákmányoló kapitalizmus erősödését.
A munkáltatók sokszor bele sem gondolnak abba, mennyivel jobban megérné nekik megtartani a munkavállalót, főleg, ha még invesztáltak is bele. De sajnos legtöbbször a pillanatnyi profitéhség és az ország »versenyképessége« szellemében képtelenek hosszútávon gondolkodni.”