Az Ashokan-víztározó megépítése után kutatva megtudtam, hogy a munkálatokban résztvevők a világ minden tájáról érkeztek, így Magyarországról is. Ez vezetett el Helen karakteréhez, a nőéhez, férje hűtlenségéről értesülve kilép egy vágtató öszvércsorda elé. Arra gondoltam, hogy ha magyar lenne, akkor a többi nő a környezetében talán nem tudhatta volna, hogyan szóljanak hozzá, ami még elviselhetetlenebbé tette volna a helyzetét, és a végzetes cselekményét eredményezte volna. Gyász sújtotta férje, George felkeresi a később a Halászként ismert karaktert annak reményében, hogy orvosolhatja a veszteséget. Nem volt biztos, hogy a Halász miért tenne elehet George kívánságának, amíg rá nem jöttem, hogy George lehetne honfitárs. Azt már tudtam, hogy azt akartam, hogy a Halász karaktere mély és megrázó veszteségélményből eredjen, és a magyar történelemről szóló olvasmányaim tartalmaztak részleteket arról, hogy a XVI. században magyar katonák egyfajta etnikai tisztogatásként török lakókat mészároltak le. Mi lenne, gondoltam, ha a Halász-karakterem az egyik ilyen lakossal lenne összeházasodva, és mi lenne, ha a felesége és a fiuk a meggyilkoltak között lenne? Ez meggyőzőbbé tenné a döntését, miszerint segítséget nyújt George-nak, továbbá lebilincselőbb történetbe ágyazná küldetését, hogy a elmélyedjen a sötét művészetekben.”