A műveim rendszerint hosszúra nyúlnak

„Barátság, a szeretett személyek elvesztésének feldolgozása, küszködés a lelkiismerettel, továbblépés egy megpróbáltatás után – az emberi létezés egyetemes kérdései, amelyek egytúől-egyig markánsan jelen vannak a The Fishermanben. Képes arra a természetfeletti horror, hogy e jelenségek és problémák reprezentációjához bármi egyedit adjon?

Úgy gondolom, minden zsánerben minden történet kínál valami egyedit az olvasó számára, nevezetesen írójának sajátos megközelítését a tartalmához. Ez nem kis dolog, és nem szabad alábecsülni. A természetfeletti horror fikció esetében az írónak megvan a lehetősége arra, hogy olyan trópusokat és szituációkat vessen be, amelyek megengedik az absztrakt számára, hogy szó szerintivé váljon. Ennek során a zsáner annak, ami csak roppant ködös és megfoghatatlan pszichológiai állapotként érezhető, fizikalitást, tapinthatóságot ad, amellyel lehetővé teszi, hogy nagyon közvetlen fogalmakkal közelítsünk hozzájuk.

Laird Barron úgy jellemezte a The Fishermant, hogy »epikus, mégis bensőséges« (epic, yet intimate), ami véleményem szerint ragyogóan találó leírás. Ha egy kifejezéssel kellene jellemezned a regényt, mi lenne az?

Nem hiszem, hogy felül tudom múlni Laird leírását: habár reménykednék benne, hogy az olvasóknál is rezonál majd.

A Halász karaktere eredetileg egy magyar férfi volt, akinek török feleségét és gyerekeit magyar katonák mészárolták le a XVI. században. Van-e valamilyen különleges módja annak, ahogyan ez a magyar utalás bekerült a regénybe?

Az Ashokan-víztározó megépítése után kutatva megtudtam, hogy a munkálatokban résztvevők a világ minden tájáról érkeztek, így Magyarországról is. Ez vezetett el Helen karakteréhez, a nőéhez, férje hűtlenségéről értesülve kilép egy vágtató öszvércsorda elé. Arra gondoltam, hogy ha magyar lenne, akkor a többi nő a környezetében talán nem tudhatta volna, hogyan szóljanak hozzá, ami még elviselhetetlenebbé tette volna a helyzetét, és a végzetes cselekményét eredményezte volna. Gyász sújtotta férje, George felkeresi a később a Halászként ismert karaktert annak reményében, hogy orvosolhatja a veszteséget. Nem volt biztos, hogy a Halász miért tenne elehet George kívánságának, amíg rá nem jöttem, hogy George lehetne honfitárs. Azt már tudtam, hogy azt akartam, hogy a Halász karaktere mély és megrázó veszteségélményből eredjen, és a magyar történelemről szóló olvasmányaim tartalmaztak részleteket arról, hogy a XVI. században magyar katonák egyfajta etnikai tisztogatásként török lakókat mészároltak le. Mi lenne, gondoltam, ha a Halász-karakterem az egyik ilyen lakossal lenne összeházasodva, és mi lenne, ha a felesége és a fiuk a meggyilkoltak között lenne? Ez meggyőzőbbé tenné a döntését, miszerint segítséget nyújt George-nak, továbbá lebilincselőbb történetbe ágyazná küldetését, hogy a elmélyedjen a sötét művészetekben.”