Centenárium – egy előrelátható kudarc krónikája

„A Centenáriumra a Nagy Háborút és az Egyesülést a ceauşizmus vulgatája által bevezetett narratív pillanatképekre szűkítik. Az 1916-os vereségek, a menekülés humanitárius katasztrófája, az állam habozásai Nagy-Románia építkezésének éveiben, az alkotmányos hazafiság kodifikálásának elpuskázott lehetőségei, mindezek – az etnikai törésvonalakon túllépve – nem kerülhetnek be az ünneplés dicsőséges tablójába. (...)

A Romániára gondolva nagy szavakat hangoztatók közül a legtöbbekben olyan kép él hazájukról, melyet a ceauşizmustól és annak fóbiából örököltek. E kakofóniás hangzavar közepette teljesen hiányzó viszonyítási pont a profetikusan egyértelmű Gyulafehérvári Kiáltvány. A jog uralmára, az átlátható kormányzásra, az etnikum felett álló méltóságra, az alkotmányosságra és szabadságra hivatkozás képezik ennek a dokumentumnak azt az örökségét, melyről a hivatalos Románia hallgatni fog.

A hazafiságot nem lehet a megrészegült szónoklás túlhevültségében megtalálni. A hazafiságot nem lehet a suta tákolmányok tűzoltásszerű improvizációjával kifejezni. A hazafiság elutasítja a demagóg csapdákat, hogy felfedezhesse az interrogáció és építkezés józan mértéktartását. Ez a gyulafehérvári szabadság hagyományának egyik alapja, az a tégla, melyre másfajta jövő építhető, melyből elűzzük az unalmas tisztességtelenséget. A Centenárium alkalmából az áldozatvállalás és türelem ezen hivatalos Románia által semmibe vett szerény hazafiságának szentelhetjük majd a gondolatainkat.”