„Sőt: a nagy egyházatyák, akiknek az első századok teológiai megalapozását köszönhetjük, gyakran olyan emberek voltak, akik hetente végigolvasták az újszövetséget. Ha meg akarjuk ismerni az igazi Istent, hogy milyen is Ő valójában, és ezután beszélgetni arról, hogy mit tenne ő egyik vagy másik helyzetben, akkor nem klaviatúrára és internetelérésre lesz szükségünk, hanem egy Bibliára. (Egyébként nagyon pöpec: sose merül le, nem kell se tölteni, se frissíteni, és nincs szükség vírusírtóra sem.)
Egyszer felvettem egy stoppost, és ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy pap vagyok. Erre ő csak annyit mondott: »Nem olvastam a Bibliát, de azt mondják a szeretetről szól.« Ez olyan, mintha azt mondanám: »Nem olvastam a Háború és Békét, de azt mondják az oroszokról szól.« Ezzel a tudással nem lennék ötös az érettségin, az biztos. Ha valaki a Bibliából csak azt az egy szót ismeri, hogy »szeretet«, legyen szíves vegyen elő egy Bibliát, és nézzen rá: anélkül, hogy kinyitná, a vastagságából gyanús lehet, hogy jóval többről szól. (Ez ugyanígy áll azora is, akik csak a »bűn« és az »ítélet« szavakat olvasták ki a Bibliájukból.)
Mi mással zárhatnám ezt a blogot, mint a leginkább ideillő igehellyel, ami egy sokak által idézett, de kevesek által olvasott könyvből van:
»Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! – Ne kövessétek őket!«(Lk 21,8)”