Winters nem ítélkezik, szenvtelenül, tárgyilagosan osztja meg főszereplője gondolatait, aki hazugságok és átverések révén jut be az önjelölt csempészek, a rabszolgaságot nyomorra cserélő feketék, vagy a szolgaságot elítélő, de a feketéktől irtózó északi fehérek közé.
„Az, aki egy precízen átgondolt alternatív világ bemutatásában reménykedik, már annál inkább - a Földalatti légitársaság nem vacakol a részletekkel, amelyik ötlet belefért a koncepcióba, az maradt is, ezért a világgazdasági embargó, az USA technológiai fejletlensége, gyengébb globális jelenléte nem csak elnagyolt és homályos, de erősen megkérdőjelezhető is. Írói részről ez a látszólagos hanyagság valószínűleg szándékos, mert a fókusz sosem hagyja el az alternatív társadalom keretei közé illesztett detektívkedést és az emberi természetről készült kaleidoszkópot, így emiatt a világot csak érintőlegesen tárgyalja.
Winters regénye kényes témához nyúl, és viszonylag újszerű megközelítésben tálalja a faji egyenlőtlenség kérdését, de nem csinál belőle ideológiai kiáltványt, sőt, kórboncnok módjára pakolja ki a corpus szerveit, és mutogatja végig, melyik miként veszi ki a szerepét a nagy egészből. Főhősével ugyan nehéz azonosulni, de ő épp ettől élő és igazi, ráadásul elég változáson megy keresztül, hogy a befejezés némi drámai színezetet kapjon. A Földalatti légitársaság nem lesz az Év Könyve, de vállalt feladatát, hogy egy rabszolga bőrébe bújtasson, és elgondolkodtasson, maradéktalanul teljesíti.”
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Az utolsó napokban mutatta ki igazán a foga fehérjét a leköszönő elnök.
A rapper időzavarba került.
Az író szerint „végre van egy magyar politikus, aki tehetségesebb az összes eddiginél”.
Hermész a görögöknél az istenek hírnöke, emellett az irodalom védelmezője is volt. Nem tudom elhessegetni magamtól az érzést, hogy talán ezért volt valami közünk egymáshoz.
Bernau Péter szerint az esemény „célja a politikai propaganda, a Nagy-Magyarország-eszme terjesztése”.
A magyar kultúra napján országszerte és a határokon túl is kiállításokkal, koncertekkel, díjátadókkal és színházi előadásokkal tisztelegnek Kölcsey Ferenc Himnusza előtt.
