Jézus élete után a kiválasztottak maradtak meg nekünk
Isten igéjét nemcsak a Biblia hirdeti, de minden ihletett mű, így például akár egy festmény, egy regény. Vagy éppen egy sorozat, amely Jézus élete alapján még rekordot is állított.
Winters nem ítélkezik, szenvtelenül, tárgyilagosan osztja meg főszereplője gondolatait, aki hazugságok és átverések révén jut be az önjelölt csempészek, a rabszolgaságot nyomorra cserélő feketék, vagy a szolgaságot elítélő, de a feketéktől irtózó északi fehérek közé.
„Az, aki egy precízen átgondolt alternatív világ bemutatásában reménykedik, már annál inkább - a Földalatti légitársaság nem vacakol a részletekkel, amelyik ötlet belefért a koncepcióba, az maradt is, ezért a világgazdasági embargó, az USA technológiai fejletlensége, gyengébb globális jelenléte nem csak elnagyolt és homályos, de erősen megkérdőjelezhető is. Írói részről ez a látszólagos hanyagság valószínűleg szándékos, mert a fókusz sosem hagyja el az alternatív társadalom keretei közé illesztett detektívkedést és az emberi természetről készült kaleidoszkópot, így emiatt a világot csak érintőlegesen tárgyalja.
Winters regénye kényes témához nyúl, és viszonylag újszerű megközelítésben tálalja a faji egyenlőtlenség kérdését, de nem csinál belőle ideológiai kiáltványt, sőt, kórboncnok módjára pakolja ki a corpus szerveit, és mutogatja végig, melyik miként veszi ki a szerepét a nagy egészből. Főhősével ugyan nehéz azonosulni, de ő épp ettől élő és igazi, ráadásul elég változáson megy keresztül, hogy a befejezés némi drámai színezetet kapjon. A Földalatti légitársaság nem lesz az Év Könyve, de vállalt feladatát, hogy egy rabszolga bőrébe bújtasson, és elgondolkodtasson, maradéktalanul teljesíti.”