Az MSZP egy korrupt, etatista kulturális aberráció még magyar mércével is, ha már. Az elmúlt osztályharc (vö. tömeggyilkos rezsim) zacca. Megkísérelni leírni eszmetörténetileg vagy politológiai közhelyekben egy tévedhetetlen embernek erős ízléskárosultság nélkül aligha mehet.
„Az MSZP egy korrupt, etatista kulturális aberráció még magyar mércével is, ha már. Az elmúlt osztályharc (vö. tömeggyilkos rezsim) zacca. Megkísérelni leírni eszmetörténetileg vagy politológiai közhelyekben egy tévedhetetlen embernek erős ízléskárosultság nélkül aligha mehet. Aggódom. De hogy a tévedhetetlen ember tévedése („kapitalista és neoliberális”) feletti nagylelkűség legyen hivatva ellensúlyozni a NER-dagonya születésében és működtetésében való szoci részvételt – nos, ez olyan kifacsart gondolkodói praxisnak hat, hogy meg kellett írnom ezt a szösszenetet.
Tamás Gáspár Miklós szívszorító alászállása (hadd szubjektiváljam) fiatalkorom éles eszű, művelt világpolgárától a szenvedő, akontextuális magyar krakéler szintjére nekem az utóbbi harminc év egyik legnagyobb vesztesége. (Nyilván amúgy szerencsés vagyok.) Hogy méltó partnere lehet Orbán Viktornak és környezetének akár 1990-et, akár 2017-et nézzük, az – hogy is mondaná enmaga? – a kultúránk botránya. Vagy rosszabb? A tükre? Az érvelésem ad hominem jellegét bőven felülkeretezi a mindannyiunk közös vesztesége feletti gyászom.”