„A tények, a valóság most sem számít. Csak elegendő hangerővel kell ordítani szerintük a hazugságot, és akkor majd talán beleég a fejekbe, a társadalom legalján élőkébe legalább a rettenetes kép, ahogy egy hosszában felvágott gyerekkel száguld a mentő, látni, ahogy dobog a kis szíve, aztán már nem dobog tovább, mert nincsen CT.
S hogy mi a valóság? A valóság az, hogy az a szerencsétlen kisgyerek így is, úgy is meghalt volna. Mert olyan fejlődési rendellenességgel született, mely alkalmatlanná tette szegényt az életre.
(...)
Így halt meg egy kislány.
S ebből lett az, ami. A hullarablók dáridója. Becstelen gazemberek örömtánca. Ugyanis ezeknek a kislány halála egyáltalán nem fáj, inkább örülnek neki, mert lehetőséget látnak benne, hogy üssék-vágják a kormányt. A kormányt, amely megháromszorozta a CT-k számát az országban a 2010 előtti állapotokhoz képest.”