Tibi atyánál a koncepciót értem (90 százalék suttyóság, 10 százalék társadalomkritika), ezért a felszínen túllátok és számos megnyilvánulásukat hasznosnak is tartom, de sokszor érzem úgy, hogy a csapat kissé túltolja a népnevelő szándékot.
„Ahogy néztem, a megnyilvánulások az alábbi öt vonalon mozogtak:
1. Tibi atya egy nőgyűlölő, vallásgyalázó, suttyó alkesz, aki ezeréves kocsmai tahóságból és szakállas mémekből épített magának top bizniszt. Fogalma sincs, kibe tenyerelt, amikor Szabó Pétert kezdte kóstolgatni, aki viszont egy olyan ember, aki komoly önmunkával a csúcsra jutott, és százezrek életét változtatta meg pozitív irányban.
2. Szabó Péter egy hidegfejű, nárcisztikus üzletember, aki abból él, hogy Brian Tracy levetett életbölcsességeiért szed be kisebb vagyonokat, és röhög a markába. Gőze sincs, kibe ütötte az öklét, amikor Tibi atyát nyilvános beszélgetésre invitált, hiszen az atya nem csak egy profik által tudatosan felépített brand, hanem egyúttal egy komoly küldetéssel bíró, tömegízlést formáló, okos és higgadt görbe tükör is a társadalom egésze számára, nagyságrendekkel komplexebb és mélyebb, mint Szabó valaha is lehet.
(...)
Szabó Péter munkásságát komolyabb mélységben nem ismerem, de azt tudom, hogy több barátom is hálás a trénernek az útmutatásért, amit általa, tőle kapott. Tibi atyánál a koncepciót értem (90 százalék suttyóság, 10 százalék társadalomkritika), ezért a felszínen túllátok és számos megnyilvánulásukat hasznosnak is tartom, de sokszor érzem úgy, hogy a csapat kissé túltolja a népnevelő szándékot, és »gondolatébresztés« címszó alatt teljesen öncélú, indulatos módon köt bele azokba, akik az övékétől eltérő eszköztárral nyúlnak az önismeret és a társadalomban elfoglalt helyünk megtalálásának érzékeny témaköréhez.”