„Van egy sajátos elgondolásom: Aki a Kossuth téri pázsiton landolva kereste az igazát, az egy kissé bolond, beleértve természetesen magamat is. Volt valaki, aki ép ésszel azt gondolta, »azok« majd belátják, hazudni nem szép dolog, azután veszik a kalapjukat és elmennek.
Vizsgáljuk meg elébb azt a kérdést ki a normális? Normális az, aki igazodik a normákhoz. Nos itt van az első bökkenő: Vannak-e még normák a társadalmi közbeszédben? Mi Kossuth tériek teli torokkal szidjuk Fletót, aki pedig minden tőle telhetőt megtett, hogy a csipkerózsika álomba merült nemzetből - néhány rendőrből tüntetővé avanzsált egyed segedelmével - birka lakosokat kreáljon. De ők sem kímélnek: Mi vagyunk a szélsőségesek, a csőcselék, a fasiszták, antiszemiták, judeofób nemzeti fundamentalisták. A kelléktár hihetetlenül színes. A mi nyilvánosságunk az a 100 főnyi csapat, mely hírvivője és egyben a párszáz példányban megjelenő Kossuth tér újság adakozó támogatója, terjesztője. Az övék a jobb- és baloldali pártszínház, és az őket mozgató háttérhatalom hazai és külföldi médiahálózata, melyek öntik a mocskot ránk.”