A nácik is azt csinálták, amit a Momentum

„Ön ellen folytatott először átfogó médiás lejárató kampányt még 2002-ben az akkori ellenzék. Ugyanők most nagyon hangosan és felháborodottan kérik ki maguknak a jobboldali média »karaktergyilkosságait«. Mit szól ehhez a jelenséghez? 

Nem ellenem folytattak elsőként lejárató kampányt. Ezt már az első szabad választások idején Orbán Viktor ellen is kipróbálták, aztán jöttek az MDF politikusai, például a néhai Horváth Balázs belügyminiszter, akinek épp a napokban avattunk szülővárosában, Veszprémben emléktáblát, majd pedig 1992-t követően a Fidesz elleni irgalmatlan sajtóháború, melynek bevezetéseképpen a sajtó liberális urai megüzenték nekünk, hogy »ugyanabba a szemétkosárba fogunk dobni benneteket, ahonnét kivettünk«. Legfeljebb ezek a kampányok nem voltak olyan durvák és hatékonyak, mint a későbbiek – vagy legalábbis több erőfeszítést igényeltek a merénylők részéről –, hiszen akkoriban még csak a közszolgálati médiumok léteztek, nem voltak se kereskedelmi tévék, se internetes portálok. A világhálós felületek teljesen új lehetőséget nyitottak a lejáratásra, hiszen a célkeresztbe vett politikusnak lehetősége sincs nagyon arra, hogy jogi úton megvédje magát. Ugyanis legtöbbször a rágalmaknak nincsen „gazdája”, nem világos, hogy valójában kin is lehetne elégtételt venni. Arról nem is beszélve, hogy miközben az egyik hazugság alól kimosná magát az ember, rögtön három másik érkezik. 

Ezek szerint lehetetlen megvédenie valakinek a becsületét?

Becsületét? Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez jelent-e még valamit a mostani médiatérben. A személyiségi jogvédelem ma csak papíron létezik, a minden tekintélyt, minden emberi közösséget és minden viselkedési normát aláásni akaró liberális »gondolatipari« nyomulás pedig szisztematikusan bomlasztja a civilizációs korlátokat. Márpedig ha valaki nem tudja megvédeni a becsületét, az azt is jelenti, hogy nincs neki, elveszett. Ezért a folyamatért a baloldal és a sajtója a felelős. Mindig ők lépték át először azokat a határokat, amelyeket a politikában vagy a közbeszédben addig még senki. Az újságírást pedig – Lenin óta – mindig is harci eszközként fogták fel. 

Határátlépésnek tartja a Momentum Mozgalom elnökének Origóban tett látogatását?

Úgy látom, ezeknek a fiatal balosoknak annyi gátlásuk sincs, mint amennyi a politikai felmenőiknek eredetileg talán még megvolt, csak időközben rúgták le magukról. Kétségkívül, a rendszerváltás óta ilyen esemény még nem fordult elő, ezzel együtt egyáltalán nem új, amit ezek a fiatalok az Origo szerkesztőségében műveltek. A nácik hatalomra jutását ábrázoló filmekben visszatérő motívum, amint ilyen »öntudatos legénykék« járják a szerkesztőségeket, hogy »rendet csináljanak«. Talán nem véletlen, hogy a semmiben egyet nem értő bal- és jobboldali médiumok – ha nem is túl hangosan, de – közösen emelték fel a szavukat a Momentum akciójával szemben. Megérezték, hogy olyan »innovációs kísérlet« volt ez, amelynek dominóhatása lehet, és nem biztos, hogy érdemes ilyen precedenseket teremteni – ki tudja, kin csattan nagyobbat az ostor?”