„A kiforgatott, meghamisított, elfelejtett nemzeti múltunk visszavétele, kiemelkedő történelmi elődeink megismertetése és megszerettetése az új nemzedékekkel 1990 után megkezdődött, ám a munka még koránt sincs elvégezve. Szent István »rehabilitálása« gyorsan megtörtént, de csaknem három évtizednek kellett eltelnie, hogy Szent László kultusza ismét élő és ható legyen a társadalmi köztudatban. Ezt az is segítheti, hogy 2017-et – trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából – Szent László-évnek nyilvánította a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága, amit a június közepén megszavazott országgyűlési határozat megerősített. Az emlékez(tet)és és ünneplés egyik fő célja, hogy a fiatalokat is elérje és megérintse a nagy király életének példája.
Fontos tudatosítani, hogy második szent királyunknak köszönhetjük Szent István állami és egyházi kultuszának megalapítását (1083-ban), a Szent István-i önálló, független Magyarország megtartását és megszilárdítását, sőt gyarapítását. Szent László volt Európában a legelső »lovagkirály«, s a magyar nép által az újkorig legjobban, szinte családtagként szeretett »kegyes király«, maga a keresztény férfieszmény. Ezért megérdemli, hogy születés- és névnapja, egyben 1192-es szentté avatásának napja, június 27. ismét olyan ünnepnap legyen, mint augusztus 20.