A felmondott klímaegyezmény és Trump csak tünetek

„Az emberiség az élő és nem élő környezettel egyaránt szégyenteljesen rövidlátó, önpusztító, kapzsi és ostoba módon bánik. Ha nincs Donald Trump, a párizsi klímaegyezmény úgy vonul ki a történelemkönyvekből, mint az egyezmény, ami nem oldott meg semmit. Most mégis sokan ennek a csekély hatású, erőtlen papírfecninek a megvédésére tesszük fel közösségszervező erőnket, mert Donald Trump azt a két dolgot is megtapossa, ami a klímaegyezmény sikere. Azt, hogy létezik klímaváltozás, és azt, hogy a bolygó minden országának tennie kell ellene. Ez a viselkedés már nem a jól ismert korlátolt kapzsiság és ostobaság – ez tudatos pusztítás, szándékos öngyilkosság.

Sírás-rívás vagy fenyegetőzés helyett azt a kérdést kell feltennünk: hogyan jutott ide a világ legbefolyásosabb demokráciája, hogy nyíltan halálra meri ítélni a bolygót, nyíltan azt meri mondani, hogy nem érdekli az unokáinak meg a dédunokáinak az élete. Ez nem Donald Trump, és nem az amerikai republikánusok hibája – ez rendszerhiba. Donald Trump a demokrácia újabb csődje – ahogy egykor a weimari demokrácia is csődöt mondott. Donald Trump a népfelség eszményének újabb alászállása: egy valóságshowhős vezeti a világot. Nyilvánvaló, hogy a pillanat és a részvényindexek uralása ma már a politikai elitek egyetlen célja. Egy olyan repülőn ülünk, amit egy bekötött szemű pilóta vezet, miközben a tömeg az utastérből bekiabálásokkal navigálja – olyanokkal, hogy »most jobbra«, meg hogy »cappuccinót kérek«, meg hogy »lasagne-t kérek«, meg hogy »forduljunk meg«, meg hogy »hideg a pulyka«.

A tömeg elszabadult ösztönvilága Donald Trump személyében hatalomra vergődött. A tömeg a huszonegyedik századra ráérzett önmaga erejére, megérezte, hogy csak követelni kell, és a miniszter, mint jó szolga majd kezét-lábát töri, hogy kielégítse a felmerülő igényeket. A kapzsiság miden társadalmi osztály körében elszabadult: ahogy lent, úgy fent: ahogy a választói követelőzés, úgy a gátlástalan céges pszichopátia képében – hisz az elszabadult tömeggel ők kommunikálnak a legjobbam, ők gyártják le mítoszokból, féligazságokból és hazugságokból a vágyaikat, a félelemeiket, az egész gondolkodásukat. A tőzsdével szemben már nem áll ott az értelmiség, mert a plázák proletariátusa többé nem kér az értelmiségből. A közélet helyére lépett a bulvár, melynek közegében új uralkodó ideológiaként a tudománytagadó kokainwesternhősök önérzetes kultúranélkülisége habzik fel. Ahogy a művésznek, úgy a tudósnak sincs szava, csak azoknak, akik a tömegnek kedvesen hízelegnek. A tömeg nem akar rossz hírt. Hőst akar, egy kemény kezű sheriffet, egy nagy autót, meg egy nagy házat egy nagy úszómedencével. A tömeg nem akar klímaváltozást. A klímaváltozás nem szexi politikai termék. A médiademokráciában, a markeitng és a céges pszciopaták által vezérelt politikában nemcsak a Föld sorsa és az unokáink élete van megpecsételve. Meg van pecsételve a mi sorsunk is.

A felmondott klímaegyezmény és Donald Trump mind-mind csak tünetek. A tényleges probléma megoldása az, hogy új rendszert építünk. Új intézményekre van szükségünk, amelyek működőképessé teszik a demokráciát. Sokkal több népszavazásra van szükségünk, arra van szükségünk, hogy a választópolgárok már tizennégy éves koruktól szavazhassanak, hogy reklámok helyett tudósok és művészek vitatkozzanak. Először is olyan világ kell, ahol egy Trump nem kerülhet hatalomra – és ahol egy Clinton sem kerülhet hatalomra. Ahol nem úgy adják-veszik a politikusokat, mint a mosóport, ahol víziók és programok vitatkoznak, nem pedig ígéretek és szlogenek. Nekünk, magyaroknak is megvan a lehetőségünk arra, hogy tegyünk ezért. Nem pusztán Paks 2 megakadályozásával, nem pusztán a környezettudatos működéssel, hanem azzal, hogy egyszer s mindenkorra lezárjuk a hideg polgárháború korát jobb- és baloldal között. Azzal, hogy új konszenzusokat, új polgári centrumot és új közbeszédet teremtünk. Olyan világot, ahol a kultúra és a humánum is menő –nemcsak a szilikoncsöcs meg a luxusterepjáró.”