„Igen, azt mondják, kommenteket soha ne olvass. De bizony bele-bele kell bámulni ebbe a hínáros folyamba, hogy tudd, milyen társadalmi üledékbe hasít a fennkölt gondolat vagy bárminemű száraz tény, logikus érv. (...) Egyre kevésbé merem megtippelni, kikalkulálni a magyar átlagot, felbecsülésétől tartok, lebecsülésétől elkeseredem. Azt viszont nap mint nap tapasztalom, hogy ezzel az aljaszinttel igyekszik hangot találni a politika, a hatalom csúcsain azon mesterkednek, hogy ezt a világképkörzetet lássák el alapanyaggal, pontosabban fogalmazva gyúanyaggal. Riasztó képlet kezd kibontakozni, a »művelt emberfők« központilag ellenőrzött janicsárképzőkben, gondos kiválasztás után kapnak majd diplomát, a többiek pedig, számukra kiporciózott tudnivalókkal, elég, ha azt tudják, hogy hol a helyük. Szörnyülködve olvastam, hogy Magyarországon nagy a valószínűsége annak, hogy a gyereked is ugyanazt fogja csinálni, mint te. Kirívóan alacsony a mobilitás, egyes felmérések szerint a legalacsonyabb Európában.
Ne olvassak kommenteket? Keressem a polgári autonómia nyomait? Vagy nézzek szembe azzal, hogy a kurzus embereszménye egyre közelebb kerül a kommentek világához, abban a régióban mozog mind otthonosabban, sőt már-már berendezkedett? Nem arról a leegyszerűsítésről van tehát szó, hogy vegyem tudomásul, a falulakók mást gondolnak mindenről, mint a városi flasztert taposók, hanem arról, hogy a hatalomnak eminens érdeke ezt az ezerszer megalázott, kihasznált, agymosott tömeget ott tartani, ahol egyfajta Horthy–Kádár-mixben megrekedtek. A hideg ráz attól a tapstól, hogy lám, odafent mennyire ügyesek, miként hatol a manipuláció, a szemérmetlen uszítás oda, ahová a szűkülő sávban mozgó, bátortalan felvilágosítás, netalántán vita még szűrve sem. Könnyű a népet úgy általánosságban korlátoltnak, butának, maradinak nevezni. Akit fogva tart a fanatikus hittel vegyes ismerethiány, a neveltetés szemellenzőssége, esetleg a számítás, az egyre bőszebben és radikálisabban védi megtalált közösségét, s nem engedi kikezdeni nehezen összetákolt belső tartását. S a rezsim pusztán ennek kiszolgálására koncentrál, ennek rezdüléseit méri, minden idegszálával erre rezonál.”