Vajon hol tart a munka becsülete?

„127 éve tartjuk május elsejét hol munkásmozgalmi ünnepnapként, hol megemlékezésként, hol tiltakozásként. 62 éve ugyanezen a napon tartja a katolikus egyház is ‘munkás Szent József’ (Jézus nevelőapja) ünnepét.

Lényege a legnagyobb munkásvívmány, a »8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra felüdülés« őrzése, s egyben »a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepe«. Harcos ünnep. Vér, veríték és könnyek egyvelege. A világ túlnyomó részén, így Magyarországon is nemzeti ünnep. 

Május elseje az a nap is, amikor mélyen belegondolhatunk, vajon hol tart a munka becsülete? 2017 Magyarországán az orbáni tolvajkapitalizmus ül tort, s a hatalom zsiványai szinte narkósan nyöszörögnek, ha valamelyik nap nem sikerül egy-egy laza milliárdot lopniuk. A másik oldalon pedig milliók próbálnak havi 47 ezerből életben maradni. A magyar melós ma a japán futóegér szerepét kapja a szibériai gyapjas mamut árnyékában.

Ám ezen lehet változtatni! Van remény! 

Május elseje egyben az a nap is, amikor csatlakoztunk az európai egység letéteményeséhez, az Európai Unióhoz. Sokan talán azt gondolhattuk, hogy valami tutiba kerülünk, ahol dől ránk a pénz. Hatalmas tévedés. Még többen viszont ma is azt gondoljuk, hogy egy együttműködési keretben tehetünk magunkért sok mindent. Nincs osztályfőnök, de van önkéntesség. Nem fogják Brüsszelből megírni nekünk a mi Munka Törvénykönyvünket, de mi írhatunk olyat magunknak, ami az európai normáknak megfelel. Nincsenek kényszerek, ám a többi nemzettel közös vállalásaink megtartása a magyar becsület ügye.

Változtassunk, hogy reményeink valósággá váljanak!

Amíg szavazólap és hozzátartozó urna van, addig csak magunkat okolhatjuk az így vagy úgy, de megszavazott zsarnokaink tobzódásáért. A magyar gerinc csak hajlott csontfüzér lesz, ha tovább tűrjük azt a barna mocskot, amit az orbáni galeri a képünkre ken. Elég! 
     
Előre az egységért!”