„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Kiderült, hogy félnek a kormány propagandistái, és talán látszott valamiféle lelkiismeretfurdalás Kovács András szemében. Interjú.
„Mi volt a szerdai akció célja? Meg akarták leckéztetni az Origót?
Nem. Azt szerettük volna, hogy a szemünkbe nézzenek, tudják azt, hogy valódi, hús-vér emberekről írnak, és az ő családjukról. A másik cél az volt, hogy rámutassunk, hogyan működik a propagandamédia. Akkor semmit nem szólnak, ha megjelenik Magomed, a csecsen, vagy kopaszok állják el a Nemzeti Választási Iroda bejáratát. Ha viszont három, egyáltalán nem félelemkeltő fiatal bemegy az irodájukba, terrort kiáltanak. Az akciónkat sikeresnek ítéltük meg erkölcsi szempontból: kiderült, hogy félnek a kormány propagandistái, és talán látszott valamiféle lelkiismeretfurdalás Kovács András szemében. (...)
Tegyük fel, hogy egyszer kormányra kerül a Momentum. Akkor is elmennek majd azokba a szerkesztőségekbe, amelyekről azt gondolják, hogy tisztességtelenek önökkel?
Természetesen nem. Teljesen más az, amikor a kormány, a hatalom megy el egy újságíróhoz vagy egy szerkesztőségbe, mint amikor egy valódi fenyegetést nem jelentő szervezet teszi ezt. Tegnap felhozták, hogy a mi akciónk olyan volt, mintha Kubatov Gábor elmenne két kopasszal az Indexhez. Inkább olyan, mintha Orbán Viktor elmenne a Fidesz kommunikációs igazgatójával és egy operatőrrel a 24.hu-hoz – szerintem ennek még örülnének is, mert így önök is tehetnének fel kérdéseket. A lényeg, hogy ne legyen fenyegető egy ilyen helyzet. (...)
Úgy alakult az akció, ahogy elképzelték?
A cél az volt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy Magyarországon nem egy médiapiac van. Van egy független sajtó, és emellett van az állam szócsöve. Tegnap az Echo TV-ben azt kérdezte meg tőlem a műsorvezető, a propagandaminisztérium munkatársa, hogy én a Pravda munkatársait sem tartottam volna újságírónak? A Szovjetunió pártlapjának a munkatársait? Természetesen nem. Erre akartuk felhívni a figyelmet – ez sikerült, így mindenképpen száz százalékos a siker. Azt sajnálom, hogy sokakban ez ellenérzést kelt. A feladatunk, hogy megmagyarázzuk, néha ilyen erős eszközökkel kell felhívnunk a figyelmet a társadalom problémáira, különben el fog süllyedni ez az ország.”