Sapkowski a legtöbb könyvbemutatón, beszélgetésen és interjúban előszeretettel hangoztatja, hogy micsoda szenvedés egy történetet úgy megírni, hogy ne legyenek benne fölösleges dolgok.
„Sapkowski a legtöbb könyvbemutatón, beszélgetésen és interjúban előszeretettel hangoztatja, hogy micsoda szenvedés egy történetet úgy megírni, hogy ne legyenek benne fölösleges dolgok. Nem tudom, hogy tényleg így van-e vele, vagy csak a közönség kedvéért találta ki (a magát rendkívül nagyra, az olvasóit és úgy általában a többi embert viszont nem túl sokra tartó, pökhendi szerző képe azért remélhetőleg csak szerep), az viszont tény, hogy a Vaják-történetekben tényleg nagyítóval kell keresni a lényegtelen részleteket. Mindennek megvan a maga szerepe, a Kökörcsin emlékiratainak sorsáról szóló, enyhén öncélú poént leszámítva nincs olyan leírás, jelenet, karakter vagy akár ismétlés, ami nyugodt szívvel kihagyható lenne.
A Fecske-toronynál ez még jobban érződik, mint a korábbi köteteknél, ami persze lehet amiatt is, hogy most jutott el hozzám ez az infó, a fordítóváltás is befolyásolhatta a szöveget (valahogy egyszerűbb lett, kevesebb a korábban megszokott, ízes fordulat és részlet), a célegyenesre fordulás miatt eleve kevesebb a mellékszál, de az is elképzelhető, hogy egyszerűen erre a részre ért be a szerző végletekig csiszolgatós technikája.
Megijedni nem kell, ugyanolyan Vaják-történet ez is, mint bármelyik másik. A világ egyre élőbb így, hogy már viszonylag sokat tudunk róla, de azért kapunk egy hosszabb, kifejezetten érdekes leírást az északi Kovirról és Povissról (jut eszembe, egy térkép egyre jobban hiányzik a könyvekből), a népmesei-népvallási háttér is bővül, illetve a misztikus, isteni (vagy ahhoz hasonló) erőkről is megtudunk néhány dolgot. Geralték csapata szépen formálódik, Kökörcsin betoldott emlékiratai érdekes, új nézőpontot kínálnak, sőt, ez a történetszál afféle múltidézésként új lényeket is behoz a kánonba. Yennefer viszonylag kevés szerepet kap, a szigetlakó pszeudo-vikingek segítségével folytatott tevékenysége (nem akarok spoilerezni) még fontos lehet. Ciri története jóval drámaibb - és ő kapja a legnagyobb oldalszámot is -, a Patkányok rablóbandájával eltöltött, akár még vidámnak is nevezhető időszakot Bonhart, a rideg és kegyetlen fejvadász érkezése folyamatos tortúrára cseréli, kiválóan illusztrálva ismét az opportunista karakterekkel teli világ kegyetlenségét.”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Miképp épült ki az új hatalom 1945 és 1948 között, hogyan vált matematika kérdésévé a marasztaló ítélet? Zinner Tibor új könyvéből megtudjuk!
„Aktiváld a benned rejlő szupererőt.”
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Honfitársa írt leleplező könyvet az ukrán elnök felemelkedéséről, tündökléséről és erkölcsi bukásáról. A Joker magyarul is megjelent, és igazán tanulságos – bőven akad benne olyasmi, ami kényelmetlenül ismerősnek tűnhet idehaza.
Az ukrán külügyi szóvivőnek már gyanúsítottja is van.
Az már biztos, hogy a keresett személyt őrizetbe veszik, a kérdés csak az, hogy a nyomozás néhány napig vagy hónapokig tart-e.
