Őrjöngenek a közösségi oldalakon, miután Kamala Harris alelnökjelöltje melegnek titulálta Elon Muskot
Áll a bál Amerikában: Tim Walztól nem idegenek a hasonló kijelentések, korábban Orbán Viktort is „diktátornak” titulálta.
Azon gondolkodtam, mennyire jó is az nekünk, hogy Ridley Scott ennyire erőlteti a mitológiaépítést. Az Alien-filmek ugyanis valahol pont azért működtek, mert a lényeket nem kellett megideologizálni.
„Ebben a moziban ugyanis nem félelmetesek igazán kedvenc xenomorfjaink. Kapunk persze vért és öldöklést, itt láthatjuk szinte először őket nyílt terepen, nem klausztrofób űrhajóbelsőkben akciózni (ha a AvP-filmeket nem nézzük), ugyanakkor jeleneteikből hiányzik szinte mindenfajta feszültség, csak zsigeri félelemkeltés zajlik. Vannak persze ügyes beállítások, sokszor ügyesen használja fel a kikelés aktusát a mozi, de mégsem ettől a filmtől lesznek rémálmaim a jövőben. Végig azt éreztem, hogy hiába akar az idegenek eredetéről is mesélni, mégis hagyja elsikkadni őket abban a pár akciójelenetben. Helyettük egy teljesen másfajta antagonistát kapunk: az ember saját teremtményét, Davidet.
Korábban is említettem, hogy a Prometheus szinte egyetlen értékelhető momentuma Michael Fassbender alakítása volt, és ezt itt is meg kell erősítenem. Ezúttal kettős szerepben brillírozik: a korábbi és a jelenlegi küldetés androidját jeleníti meg parádésan. Aki nem látott előzeteseket, annak spoiler lehet, de a küldetés a Tervezők bolygóján találkozik Daviddel, aki mintha kicsit megzuhant volna. Szépen-lassan kiderül, hogy mi történt dr. Shaw-val és magával a bolygóval, amin növényeken kívül szinte semmi életet nem találunk, és egyre többet tudunk meg az első android személyéről is, ugyanakkor mégis bántóan keveset. A film számos kérdéssel adós marad, főleg a miértekkel és hogy mi történt a két küldetés között eltelt 10 évben. Ennek ellenére David továbbviszi a teremtőivel szemben fellázadó alakok hosszú sorát, és bár motivációi homályosak maradnak, végig lebilincsel bennünket jelenléte. Arra jutottam, hogy legszívesebben egy hosszú kamaradrámát néznék meg legszívesebben, ami bemutatja a karakter átalakulását – bizarr monológ lehetne szörnyekkel a háttérben.”