Tüntetők válaszúton

„A remények és csalódások hullámain dobált társadalomnak nincs türelmi tartaléka, nincs idő a lassú építkezésre.

Éppen azt érezték meg a mostani tiltakozások vezéregyéniségei, hogy még a tetőponton kell formát váltani. Választási mozgalmat hirdettek, „a politika társadalmasítását”, amelyre valóban égető szükség van. Mint Gulyás Márton mondta: »Az a mozgalom, amely ezreket lesz képes szisztematikus munkában kampánymódban tartani, az fog tudni olyan társadalmi erőt felmutatni, amellyel jelenleg a pártok nem bírnak.«

A születő mozgalom máris szintet lépett. Nem egyetlen ügyet, hanem általános politikai célt tűzött zászlóra: az igazságos választási rendszert. Ez nem a pártoktól elkülönítő, hanem azokkal eleve közös terep. Az új mozgalmárok nem irtóznak finnyásan a politikától, nem hangsúlyozzák, hogy kizárólag szakmai megoldásokat keresnek. Éppen ezért kerültek most válaszút elé.

Mert amilyen jelentős kérdés a választás szabályzása, ugyanígy le is szűkíti a választási mozgalmat választójogi mozgalommá. A kettő nem ugyanaz. Az utóbbinak kevesebb a mozgósító ereje, akármilyen jól elmagyarázzák a problémát, és akármennyire modellezi a választási rendszer igazságtalansága az egész rezsim igazságtalanságát: a tisztességtelenség törvényesítését, a hatalmi érdek kizárólagosságát, a népakarat elé állított gátakat. De a lehető legarányosabb és legkorrektebb szisztéma sem viszi el önmagában a fásultakat szavazni (nem hogy egy választási mozgalomba!), ha nem látják, milyen élethez segítheti őket a voksuk. Egy igazi választási mozgalomnak erről is kell szólnia, nemcsak az odavezető útról. Az arányos, listás választási rendszer egyik bevallott célja, hogy ne kényszerítse az erre nem képes vagy nem hajlandó pártokat együttműködési kalodába. Ám most a „technikai koalíciók” rémét úgy hárítanák el, hogy a választási mozgalmat magát teszik technikaivá azzal, hogy tartalmi elemek, társadalmi célok helyett (mégoly fontos) választási technikák köré szerveznék.”