A politikai és gazdasági elit az Atlanti–óceán mindkét oldalán továbbra is azzal hitegeti magát, hogy nincsen gond vagy aggódnivaló, hiszen a populizmus egy átmeneti kellemetlenség.
„»A globális elit úgy gondolja, hogy nyeregben ül. Rég tévedtek ilyen nagyot« – véli Damon Linker a The Weekben megjelent írásában.
A demokraták és Hillary Clinton azzal hitegetik magukat, hogy valójában ők nyerték meg a választásokat vagy legalábbis így történt volna, ha Putyin vagy az FBI igazgatója, James Comey nem avatkozott volna be. Közben meg a republikánusok elégedetten paskolgatják egymás vállát, hiszen mégiscsak ők ülnek kormányon szövetségi és állami szinteken egyaránt. A nyugati centrista erők viszont fellélegezhettek, ugyanis Emmanuel Macron győztesen került ki Marine Le Pennel szemben a francia választások második fordulójában.
A politikai és gazdasági elit az Atlanti–óceán mindkét oldalán így továbbra is azzal hitegeti magát, hogy nincsen gond vagy aggódnivaló, hiszen a populizmus egy átmeneti kellemetlenség. Ezen körök szerint fenn kell tartani a jelenlegi rendet, csupán egy-két helyen szükséges egy kicsit megbabrálni a gépezetet, de közben semmiféleképp sem szabad engedni a rasszista és xenofób erőknek.
»És mért is gondolnák máshogy? Ők azok, akik a legtöbbet merítenek a globális meritokráciából – ami nyilván már önmagában bizonyítja a kialakult rend értékességét« – véli Linker. A jól képzett, városokban élő réteg sokat dolgozik, rengeteg pénzt visz haza magával, amit aztán pazar módon elkölt. A probléma viszont abban rejtőzik, hogy amerikaiak, franciák vagy britek egyre nagyobb száma ezt csak kívülállóként szemlélheti, és úgy gondolja, hogy egy igazságtalan és korrupt rendszer húzódik meg mögötte.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
Mi jellemzi ma Lengyelország belpolitikáját? Milyen hatással vannak az ott zajló változások a V4 együttműködésre? Többek között erre keresték a választ a Danube Institute Varsótól Budapestig: Lengyelország stratégiája a közép-európai egységért című rendezvényen.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Ahmedet – aki csaknem 20 évvel azelőtt hagyta el Szíriát – korábban Anthony Albanese ausztráliai miniszterelnök is meglátogatta a kórházban, és nemzeti hősnek nevezte a férfit, aki több műtéten is átesett.
Érdemes egymás mellé tenni a számokat.
