„De az alapítványi árnyékkormány túlmegy a nemzetállamok fenyegetésén, ezen a nemkívánatos középszinten, amely ostoba bürokratikus rendszerével, széttartó pártstruktúrájával akadályozza a multimilliárdos elit profitgyárának zavartalan üzemeltetését. Végeredményben az Európai Unió is leküzdendő probléma: egy Junckernél némileg magasabb IQ-val rendelkező elmében például óhatatlanul felmerült volna, hogy az euró egyik esküdt ellenségét kínálgatja kávéval az adóeuróinkból fenntartott irodájában.
Amikor Orbánt azért támadják, hogy volt Soros-ösztöndíjasként miként bánthatja a kormánybuktatásokra specializálódott Sorost, akkor abban a hűbéresi mentalitás jelenik meg: úgy vélik, a politikai vélemény, függetlenül az időközbeni fejleményektől, élethossziglan megvásárolható. Soros emberére akadt Orbánban és viszont, s az is közös bennük, hogy tudják: nem nyerhető meg minden harc. Engem mint demokratát azonban leginkább az érdekel: demokrácián kívüli eszközökkel, a pénz, a média és az utcai politizálás bevetésével felül tudják-e írni a választófülkében kifejtett akaratomat. Ha ez az általunk ismert világ vége, nem nyugszom bele. Inkább látnám a Soros-árvákat, mint a demokrácia árváit.”